Ha létezik kultikus zenekar Közép-Európában, akkor az mindenekelőtt a Laibach, elsősorban maguk a zenész-performerek által tudatosan, jól megtervezetten gerjesztett mítosz és hírhedettség okán. Ma már szinte alig lehet elképzelni, hogy ez a nyolcvanas évek elején alakult szlovéniai (akkor még jugoszláviai) művész-, zenész- és provokátorcsoport milyen elementáris hatást gyakorolt a korszak gondolkodásmódjára.
| ||
Arculcsapásként érte a szocialista blokk (konkrétan és elsődlegesen persze a poszttitoista Jugoszlávia) kultúrpolitikáját egy maréknyi, alig leplezetten totalitárius (vegyesen náci és kommunista – na meg teljesen saját fejlesztésű) katonai és ideológiai jelképeket, és persze megfelelő helyen elhelyezett művészettörténeti allúziókkal operáló, Wagnert és a korabeli mainstream popzenét egyaránt kiforgató, parafrazáló kultúrterrorista. Pedig – válaszolják ironikusan a képzőművész tagok az ellenük felhozott vádakra – „csak annyira vagyunk nácik, amennyire Hitler festő volt”. We Come in Peace (Békével jöttünk) – így szólt a szlovén indusztriál-úttörő képzőművész-zenész csoport, a Laibach tavalyi turnéjának az űrhajózás egyik jelmondatát idéző címe, amit persze a hamar kultstátuszba katapultált (naná: finn!) űrnácis-inváziós Iron Sky című filmből vettek.
A súlyos indusztriál/techno alapú feldolgozásairól, érdekes egyenruháiról és nem utolsósorban végtelen iróniájáról elhíresült Laibach négy éve járt utoljára a város leghatásosabb ipari emlékén, az A38 hajón – akkor az NKS-Laibach Gesamtkunstwerk közösség alapításának harmincadik évfordulóját ünnepelte (egy korábbi, 2007-es, a Volk című himnuszfeldolgozós albumuk megjelenése alkalmából tartott koncertjük kapcsán készült összeállításunk itt olvasható).
Ezúttal hosszú szünet után megjelenő új sorlemezét, a 2014 februári Spectre (Kísértet) című albumot mutatja be. Új program, régi erő – a Laibach kísértete járja be Európát!
