| ||
Itt az új Karafiáth-verseskötet, Keresztury Tibor gyorsan össze is foglalja, miért jó:
„Karafiáth Orsolya hetedik könyve (negyedik verseskötete) az elejéről kezdi újra a történetet. A háttérben még hallható az andalító sanzonok dallama, de ez már egy sokat próbált, érett költő hangja, aki hiú ábrándok, kegyes öncsalás és a ráncokat elfedő kozmetika nélkül belenéz önmaga poklába, mert biztos magában, és tudja, mit akar. Ez a könyv sokat tud a szorongásról, a páros magányról, az ösztönök és a vágyak hatalmáról, az anyáról, apáról, a nőiségről és az erotikáról: a versvilág egyszerre fülledten érzéki és visszafogottan érzékletes. A versekben a költő módszeresen feltépi magán a sebeket. Nem kér támaszt, se biztatást, jó szót, nem számít senkire; egyedül megy be az erdő mélyébe, egyedül egyensúlyozik a sziklaszirteken. Bátor könyv. Egy új alkotói korszak kezdete.”
Az új alkotói korszak zenével (Takáts Eszter Beat Band), tánccal (Góbi Rita), klippremierrel, Keresztury laudációjával és egy kiadós beszélgetéssel köszönt be. A szerzővel Jánossy Lajos beszélget.
