Wim Wenders: Pina Bausch

  • 2014. szeptember 5.

Snoblesse

Wuppertalból szeretettel: Pina Bausch szelleme 3D-ben Wim Wenders kamerája előtt.
false

Egy jobbára multiplexkörökben ismert technika (3D) és egy jobbára ínyenckörökben ismert táncművész (Pina Bausch) ad randevút egymásnak egy jobbára a művészmozik környékéről ismert filmrendező (Wim Wenders) sokadik visszatérésében. A főszereplő nem élhette meg a forgatást, ám ez sem akadályozhatta meg abban, hogy betöltse a róla készülő film főszerepét. Wenders, Wuppertal és a wuppertali Tanztheater tagjai emlékeznek – ki-ki a maga látványos  eszközeivel – a kortárs tánc nagyasszonyára. A film hazai premierje alkalmával Wenders így nyilatkozott (a teljes interjú itt) a Narancsnak:

Magyar Narancs: Pina Bausch közvetlenül azelőtt halt meg, hogy elkezdődött volna a forgatás. Milyen szerepet szánt neki az eredetileg tervezett filmben?

Wim Wenders: A kamera mindkét oldalán fontos szerepet játszott volna. A film gerincét négy darab alkotta, azok – a Café Müller, a Le Sacre du Printemps, a Vollmond és a Kontakthof –, amiket együtt választottunk ki. Ugyancsak filmre vettük volna a próbákat és a nyilvános előadások utáni „korrekciókat” is. Mindenekelőtt pedig Pinával és a társulattal tartottunk volna Dél-Amerikába és Délkelet-Ázsiába. Pina szemét akartam megfigyelni munka közben – neki pedig az volt a legfontosabb, hogy egy olyan új filmnyelvet találjunk közösen, ami alkalmas a darabjai megörökítésére. És a 3D ezzel a lehetőséggel kecsegtetett. Amikor hírét vettük a halálának, az első reakcióm az volt, hogy fújjuk le a filmet. Elképzelhetetlennek tűnt folytatni nélküle. Több mint 20 év közös álmai és tervezgetése ment füstbe ezzel, legalábbis úgy tűnt akkor. Csak jó sokára kezdett derengeni, hogy rossz lépés visszakozni. A táncosok, amilyen bátrak voltak, úgy döntöttek, továbbviszik a társulatot; játszottak rendületlenül, és elkezdték – jó eséllyel utoljára – azokat a darabokat próbálni, amiket Pina filmen szeretett volna megörökíteni. Még magukon érezhették Pina tekintetét. Én meg fogtam magam, és újra beindítottam a filmet, egyelőre új koncepció nélkül.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.