Wim Wenders: Pina Bausch

  • 2014. szeptember 5.

Snoblesse

Wuppertalból szeretettel: Pina Bausch szelleme 3D-ben Wim Wenders kamerája előtt.
false

Egy jobbára multiplexkörökben ismert technika (3D) és egy jobbára ínyenckörökben ismert táncművész (Pina Bausch) ad randevút egymásnak egy jobbára a művészmozik környékéről ismert filmrendező (Wim Wenders) sokadik visszatérésében. A főszereplő nem élhette meg a forgatást, ám ez sem akadályozhatta meg abban, hogy betöltse a róla készülő film főszerepét. Wenders, Wuppertal és a wuppertali Tanztheater tagjai emlékeznek – ki-ki a maga látványos  eszközeivel – a kortárs tánc nagyasszonyára. A film hazai premierje alkalmával Wenders így nyilatkozott (a teljes interjú itt) a Narancsnak:

Magyar Narancs: Pina Bausch közvetlenül azelőtt halt meg, hogy elkezdődött volna a forgatás. Milyen szerepet szánt neki az eredetileg tervezett filmben?

Wim Wenders: A kamera mindkét oldalán fontos szerepet játszott volna. A film gerincét négy darab alkotta, azok – a Café Müller, a Le Sacre du Printemps, a Vollmond és a Kontakthof –, amiket együtt választottunk ki. Ugyancsak filmre vettük volna a próbákat és a nyilvános előadások utáni „korrekciókat” is. Mindenekelőtt pedig Pinával és a társulattal tartottunk volna Dél-Amerikába és Délkelet-Ázsiába. Pina szemét akartam megfigyelni munka közben – neki pedig az volt a legfontosabb, hogy egy olyan új filmnyelvet találjunk közösen, ami alkalmas a darabjai megörökítésére. És a 3D ezzel a lehetőséggel kecsegtetett. Amikor hírét vettük a halálának, az első reakcióm az volt, hogy fújjuk le a filmet. Elképzelhetetlennek tűnt folytatni nélküle. Több mint 20 év közös álmai és tervezgetése ment füstbe ezzel, legalábbis úgy tűnt akkor. Csak jó sokára kezdett derengeni, hogy rossz lépés visszakozni. A táncosok, amilyen bátrak voltak, úgy döntöttek, továbbviszik a társulatot; játszottak rendületlenül, és elkezdték – jó eséllyel utoljára – azokat a darabokat próbálni, amiket Pina filmen szeretett volna megörökíteni. Még magukon érezhették Pina tekintetét. Én meg fogtam magam, és újra beindítottam a filmet, egyelőre új koncepció nélkül.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.