Kísérletező testek - Batarita koreográfus, táncművész

  • rés a présen
  • 2015. augusztus 26.

Snoblesse

Itt a Body.Radical Nemzetközi Előadó-művészeti Biennále!

rés a présen: Augusztus 25. és 30. között Body.Radical Nemzetközi Előadó-művészeti Biennále néven jelentkezik az egykori Butoh Fesztivál. Miért?

Batarita: Az Érintéspont Művészeti Alapítvánnyal az a célunk, hogy Magyarországon – és lehetőség szerint a régióban – bemutassuk a távol-keleti előadó-művészetek legújabb irányzatait, a kulturális és művészeti kapcsolatok révén hidat építsünk Kelet-Európa és a Távol-Kelet között. A 2009-ben indított fesztivál teljes mértékben a butoh táncra fókuszált, de már akkor éreztük, hogy ez a keret túl szűk és teljesen ellentétes a butoh szabadságával. 2011-ben és 2013-ban Itt van Japán lett a fesztivál neve, és a butoh mellett megjelentek a műfaj szoros határai közé nem sorolható, de a filozófiáját tükröző kortárs táncelőadások is. 2015-től a programunkba emeltük a performanszművészetet, és ezzel az előadó-művészet és a képzőművészet határait is elmostuk. De nem csak a műfaji határokat nyitottuk meg, ma már egyforma érdeklődéssel fordulunk az összes ázsiai ország felé, és ha van olyan produkció, ami szellemiségében kapcsolódik az elképzelésünkhöz, nem számít, ha nem a térségből való. Idén kiléptünk a színházi keretek közül is, a Magyar Nemzeti Galéria és a Hopp Ferenc Ázsiai Múzeum ad otthont a programjainknak. Hangsúllyal van jelen a butoh, de sokkal lényegesebb szempont az előadások válogatásánál, hogy azok minden értelemben határokat feszegető, bátor, pengeélen táncoló, radikális munkák legyenek. Ezért az újabb névváltozás is, amit, remélem, több már nem követ.

false

rap: Mik a legfontosabb programok?

B: A butoh területéről Kominami Yuko élőzenei kísérettel, Valentin Tszin szólóval érkezik. A kortárs táncot a japán Kurosu Ikumi és Katori Naoto férfitestekre koreografált érzékeny duója, a számos díjat nyert koreai koreográfus, Kim Boram és társulata, az Ambiguous Dance Company, valamint az Izraelben élő, volt Batsheva-táncos, Andrea Costanzo Martini szólója képviseli. A programunk újdonságát a Kínából érkező performanszművészek, Liu Wei, He Liping Gao Yuan és Esme Wang Xiaozhou adják. A biennále talán legkülönlegesebb programja a szombaton, augusztus 29-én délután zajló Hopp kert show, melynek keretében a fesztivál művészei hét helyszínspecifikus performanszot adnak elő az idén újjászülető kertben. Az idén eltávozott Murobushi Ko butoh-mester előtt nyitó előadásommal, A kísérletező test 1969–2015 című kamarakiállítással és a Hopp kertmozi programjával tisztelgünk. A mozogni vágyóknak pedig Kominami Yuko butoh, illetve Kim Boram kortárs tánc workshopjával adunk lehetőséget.

rap: Miért fontos megismerni a butoh-t?

B: Ha lebontjuk a butoh-ra ragasztott klisék és külsőségek sorát, nagyon értékes gondolati magot tartunk a kezünkben. Ezek a társadalmi konvencióktól mentes, nyitott, a metafizikai érzékelésre és a másság befogadására ösztönző előadások nemcsak a művészeknek és nemcsak a hazai közönségnek, de bárkinek bárhol a világon rengeteget adnak.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.