Kísérletező testek - Batarita koreográfus, táncművész

  • rés a présen
  • 2015. augusztus 26.

Snoblesse

Itt a Body.Radical Nemzetközi Előadó-művészeti Biennále!

rés a présen: Augusztus 25. és 30. között Body.Radical Nemzetközi Előadó-művészeti Biennále néven jelentkezik az egykori Butoh Fesztivál. Miért?

Batarita: Az Érintéspont Művészeti Alapítvánnyal az a célunk, hogy Magyarországon – és lehetőség szerint a régióban – bemutassuk a távol-keleti előadó-művészetek legújabb irányzatait, a kulturális és művészeti kapcsolatok révén hidat építsünk Kelet-Európa és a Távol-Kelet között. A 2009-ben indított fesztivál teljes mértékben a butoh táncra fókuszált, de már akkor éreztük, hogy ez a keret túl szűk és teljesen ellentétes a butoh szabadságával. 2011-ben és 2013-ban Itt van Japán lett a fesztivál neve, és a butoh mellett megjelentek a műfaj szoros határai közé nem sorolható, de a filozófiáját tükröző kortárs táncelőadások is. 2015-től a programunkba emeltük a performanszművészetet, és ezzel az előadó-művészet és a képzőművészet határait is elmostuk. De nem csak a műfaji határokat nyitottuk meg, ma már egyforma érdeklődéssel fordulunk az összes ázsiai ország felé, és ha van olyan produkció, ami szellemiségében kapcsolódik az elképzelésünkhöz, nem számít, ha nem a térségből való. Idén kiléptünk a színházi keretek közül is, a Magyar Nemzeti Galéria és a Hopp Ferenc Ázsiai Múzeum ad otthont a programjainknak. Hangsúllyal van jelen a butoh, de sokkal lényegesebb szempont az előadások válogatásánál, hogy azok minden értelemben határokat feszegető, bátor, pengeélen táncoló, radikális munkák legyenek. Ezért az újabb névváltozás is, amit, remélem, több már nem követ.

false

rap: Mik a legfontosabb programok?

B: A butoh területéről Kominami Yuko élőzenei kísérettel, Valentin Tszin szólóval érkezik. A kortárs táncot a japán Kurosu Ikumi és Katori Naoto férfitestekre koreografált érzékeny duója, a számos díjat nyert koreai koreográfus, Kim Boram és társulata, az Ambiguous Dance Company, valamint az Izraelben élő, volt Batsheva-táncos, Andrea Costanzo Martini szólója képviseli. A programunk újdonságát a Kínából érkező performanszművészek, Liu Wei, He Liping Gao Yuan és Esme Wang Xiaozhou adják. A biennále talán legkülönlegesebb programja a szombaton, augusztus 29-én délután zajló Hopp kert show, melynek keretében a fesztivál művészei hét helyszínspecifikus performanszot adnak elő az idén újjászülető kertben. Az idén eltávozott Murobushi Ko butoh-mester előtt nyitó előadásommal, A kísérletező test 1969–2015 című kamarakiállítással és a Hopp kertmozi programjával tisztelgünk. A mozogni vágyóknak pedig Kominami Yuko butoh, illetve Kim Boram kortárs tánc workshopjával adunk lehetőséget.

rap: Miért fontos megismerni a butoh-t?

B: Ha lebontjuk a butoh-ra ragasztott klisék és külsőségek sorát, nagyon értékes gondolati magot tartunk a kezünkben. Ezek a társadalmi konvencióktól mentes, nyitott, a metafizikai érzékelésre és a másság befogadására ösztönző előadások nemcsak a művészeknek és nemcsak a hazai közönségnek, de bárkinek bárhol a világon rengeteget adnak.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.