KiSTeHéN

  • 2016. július 13.

Snoblesse

És ha KiSTeHéN, akkor Kollár-Klemencz László.

És ha Kollár-Klemencz László, akkor egy kis koncert előtti részlet a sokoldalú zenésszel készített interjúnkból:

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Magyar Narancs: Volt egy hosszú időszak, amikor szüneteltetted a zenélést, egy interjúban azt mondtad, hogy nem akartál abba a zenei közegbe bekapcsolódni, amiben a Kispál és a Borz Wartburggal járja az országot. A Kispál vagy a Wartburg volt ennyire ellenszenves?

Kollár-Klemencz László: Tulajdonképpen egyik sem volt ellenszenves, de a mai napig nem vagyok megbarátkozva a zenészélettel járó állandó úton levéssel. Becsapod magad a buszba, megérkezel valahova, ahol úgy kell viselkedned – főleg ebben a pop-rocknak nevezett valamiben –, mintha most lenne az év egyetlen estéje, amikor végre kitombolhatod magad. Elő kell venni a bulizós énedet, hiszen mindenki azt várja tőled, hogy most mutasd meg, produkáld magad a pultnál is. Ezt az egész kötelező bulizást már akkoriban sem tudtam nagyon a magamévá tenni. Valami zártabb helyre vágytam, ahol többet lehetek egyedül. Akár egy komputer előtt. Így lett, hogy elmentem egy animációs stúdióba, a Varga Stúdióba dolgozni. Jobban szeretek egy helyben lenni, szeretem, ha sokáig nem történik effektíve semmi. Egy utazáskor mindig minden változik, és ez roppantul idegesít.

MN: Az emberek is idegesítenek?

KKL: Nem az emberek idegesítenek, az érint rosszul, ha nem tudok elvonulni, ha nem jut időm megemészteni az új dolgokat. Háromnaponta egy-egy új ember még belefér, ennél több már sok nekem. Ez nem valami allűr, így működöm.

MN: Mekkora az az embertömeg, amit egy koncerten még jól tudsz kezelni?

KKL: Egy bizonyos tömeg felett nem szeretek beszélni.

MN: Mennyi a limited?

KKL: Nem számoltam ki soha, de ötvennél nem lehet több. Ötven fölött már zavarban vagyok, úgy érzem, iszonyú hülyeségeket hordok össze, gyermekded szövegekbe megyek bele, vagy direkt elhülyéskedem, mert annyira frusztrál a helyzet. Mint közönséget is frusztrált mindig, ha álltam egy ezres tömegben, és azt mondták nekem a színpadról, hogy tedd föl a kezed, bébi!

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.