Magyar Narancs: A sikeres pécsi popzenészek sosem költöznek el a városból. Te 2009-ben mégis Budapestre jöttél. Hiányzott valami?
Takáts Eszter: Semmi, sőt azt hiszem, túl sok volt nekem. Annyi minden van ott, hogy szerettem volna levegőt venni, és szuverén módon alkotni. Pécsen mindenki ismer mindenkit, és nagyon nehéz a rossz szokásaimat elfeledtetni az emberekkel, ha száznyolcvan fokos életmódváltást szeretnék. A nagyvárosban azt élvezem, hogy egy pici porszem vagyok. Magánéletileg is szükségem volt változásra, és másfajta emberekre. Nem mondom, hogy nem volt nehéz eleinte az alkotás, mert minden Pécshez kötött, és eltelt egy kis idő, mire megtanultam úgymond józanul írni és a gátlásokat levetkőzni. A régi pécsi bulik inspiráltak, de amikor már nem így akartam, akkor abban a közegben nehezebb volt. Itt könnyebb tiszta lappal indulni, mert most már csak élmények kellenek az intuícióhoz, semmi bódulat.
| ||
MN: Milyen zenei élményekkel jöttél erre a pályára?
TE: A népzene volt a meghatározó, mert a nagypapám, amikor vártuk anyukámat az állomáson, népdalokat tanított. Ez Zalaegerszegen volt, odaköltöztünk anyukámmal Pécsről, ahol születtem. Egyszer laktam apuéknál is Pesten. Ezért szoktam azt mondani, hogy az ország zenésze vagyok. Zalaegerszegen zenei tagozatra jártam iskolába, tehát kiművelődtem komolyzenéből is. A zenei szakközépiskolát aztán pedagógia szakon végeztem, de közben kísértem hangszeren, meg énekeltem egy kórusban, ahol altos létemre mindig kaptam szólót. Szerettem szerepelni, és jártam magánénektanárhoz is, mert gondoltam, hátha lesz majd zenekarom. Emellett sok underground zenét hallgattam, meg a hetvenes évek rockmuzsikáit. Akkor már volt egyébként a Kispál és a Borz, nagyon szerettem az Ágy, asztal, tv című lemezüket. Aztán persze Cseh Tamást. Amikor bizonytalannak éreztem a helyzetemet, még a Budapestre költözéskor, rá gondoltam, ha izgultam a fellépés előtt, meg Edit Piafra. A szorongás miatt gyakran volt, hogy mezítláb léptem fel meg alsónemű nélkül, hogy földelve érezzem magam. Egyszer, mondjuk, ciki volt ez az alsóneműdolog, most nyáron, az Ördögkatlanon a nagy melegben, mert iszonyat szél fújt, hiába volt hosszú szoknyám, még szerencse, hogy az elektromos gitár lelóg odáig.
A teljes interjú itt, a teljes énekesnő a hajón, zenekarával látható. Plusz: Petruska!
