Fotó: Németh Dániel
„Kollegiális vallomásnak szánom, a magyar költészet élvonala melletti szolidaritási tüntetésnek” – mondta a vele készült Narancs-interjúban (a teljes szöveg itt) Kornis Mihály, hogy milyen indíttatásból is áll ki versmondóként, kortárs és majdnem kortárs költők műveinek tolmácsolójaként a Nyitott Műhely közönsége elé. „Tavaly eszembe jutott, hogy a jórészt már halott klasszikusok utolsó nemzedékét – Petri, Orbán Ottó, Tandori – követő kortárs költőket nem ismerjük oly bensőségesen, és nem tartjuk őket annyira számon, ahogyan Magyarországon a nagy költőket szokás – és megint valami elvész végleg, ha a továbbra is élő, roppant értékű magyar poézis kiesik a magyar kulturális köztudatból. E veszteség elkerülése végett minden hónap első hétfőjén az író verseket mond; ma Borbély Szilárd verseit, de Orbán Ottóra, Tandori Dezsőre, Ferencz Győzőre, Szíjj Ferencre és Kemény Istvánra is sor kerül hamarosan.
