Hogy elsüllyedt szerző, avagy sem, arról lehetne vitatkozni (mi – fájó szívvel – az előbbi mellett tettük le a voksot), ám az vitán felül áll, hogy ha Szép Ernő csak annyit tesz, hogy megírja a Lila ákácot, már akkor is a magyar irodalom legjelentősebb művelői közt lenne a helye. Szép Ernő azonban nem csak a Lila ákácot írta meg, hanem számos egyéb prózai művet is (például a méltatlanul elfeledett Emberszag című holokausztregényt) írt, és persze verseket is szép számmal, hisz nem mellesleg költő is volt, nem is kis verselő. És jelentős beszállítója a kabarévilágnak: „Kabarészerzői minőségében legelőször a mai Művész mozi helyén, a Nagy Endrének is bemutatkozást biztosító Bonbonniére-ben fordul meg; azonmód színpadra is kapacitálják, de a közönség jobban derül a szerző családnevén, mint azon a rigmuson, amivel a »bankfiús külsejű« költő e jeles alkalomra készült. Bezzeg Medgyaszay Vilmába, a sanzonok fátyolos hangú királynőjébe nem fojtják bele a szót, amikor Szép Ernő kupléit énekli, és hasonlóan nagy igény mutatkozik a szerző prózai kismicsodáira, tréfáira, jeleneteire is” – írtuk kabarészerzői munkásságáról. E jelentős termésből és Szép Ernő életrajzából Bächer Iván készített előadást a Spinoza Ház számára.
