KP – Kultúrpolitika Veiszer Alindával

  • 2014. április 9.

Snoblesse

A műsorvezető kérdez, a szakemberek – jobbról és balról – válaszolnak.
false

Kultúrpolitika? Olyat még nem ettem – mondaná a Rejtő-regényhős, ám fájdalom, nem egy Rejtő-regényben vagyunk, hanem 2014 Magyarországán, ahol az elmúlt 4 év kultúrpolitikája úgy fest, ahogy azt nemrégiben cikkünkben (a teljes szöveg itt) összefoglaltuk:

„A színház szólt a legnagyobbat. A függetlenek finanszírozási garanciájának eltörlése, támogatásaik csökkentése, illetve zárolása még csak a színházat jól ismerők körében keltett felháborodást és aggodalmat, Dörner György kinevezése azonban már nemzetközi szenzáció volt: Európában ritkán osztogatnak közintézményeket neonyilas kiáltványokért cserébe, még ha ezt most történetesen pályázatnak nevezte is annak szellemi atyja, Csurka István. Alföldi Róbert Nemzeti Színháza még előnyt is tudott kovácsolni a méltatlan körülmények között lezajlott igazgatóváltásból és szélsőjobboldali hecckampányból, Vidnyánszky Attila viszont nemcsak a ronda Duna-parti épületet foglalta el, hanem szinte az egész magyar színházi életet a Színházművészeti Bizottságtól a kaposvári színházi tanszékig, a Magyar Teátrumi Társaság vezetőjeként pedig a vidéki színházak igazgatóinak többségét is igazgatja.”

Hogy ezek után van-e még miről beszélni? A kérdés merőben költői, Veiszer Alinda például már biztosan tudja, mit fog kérdezni meghívott vendégeitől szokásos helyén, a Katona József Színházban.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.