Lépésről lépésre

  • 2012. június 15.

Snoblesse

Dokumentarista revüszínház, azaz a Chorus Line magyarosan, Novák Eszter rendezésében.


Senkit ne tévesszen meg a cím: a Lépésről lépésre nem más, mint a Chorus Line magyarított, 15 pályakezdő magyar színészre átírt változata. A Chorus Line (magyarul: A tánckar) pedig nem más, mint minden idők egyik legsikeresebb musicalszériája, az ötödik leghosszabban műsoron tartott Broadway-musical, melynek szereplői nem operaházi fantomok vagy görkorizó vonatkocsik, hanem Broadway-karrierre ácsingózó táncosok voltak (hogy a filmváltozatban mit keresett Michael Douglas, azt fedje a feledés jótékony homálya). A most látható változat nem marad adós sem a Chorus Line dalaival, sem az ácsingózás gyötrelmeivel, ám a fellépők – lévén nem Broadway-táncosok, hanem a színművészeti zenés osztályának színészei – nem a New York-i Broadway, sokkal inkább a hazai érvényesülés lehetőségéivel vetnek számot. Így már érthető is, mit fed a műfaj: dokumentarista revüszínház.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.