Modem kertmozi: Dogville

  • 2013. június 18.

Snoblesse

Nicole Kidmanre rájár a falu rúdja.
false

Lars von Trier sokat tett azért, hogy minden megnyilvánulása botrányhősi minősítést kapjon; a személye körüli hercehurca közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a dán rendező hajdan nagyon jó filmeket készített. Sokan a Dogville-t tartják az utolsó jelentős Trier-műnek, s kik vagyunk mi, hogy ezzel vitatkozzunk?! Különösen, hogy a Narancs kritikusa is a legnagyobb elismerés hangján szólt (a teljes írás itt) a műről: „Ismerek egy csomó ellenérvet e film számos feltételezhető fogásirányából, és képzelem, mennyi lehet még ezeken kívül, minekutána szerintem a Dogville kétségtelenül kitűnő mozidarab, egy hosszú remek, az effélékért érdemes még fönntartani a filmszínházi intézményt. Idén tán csak egy Kaurismäki-mű volt ehhez fogható." Trier 2003-as filmje a Modem kertmoziban látható.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.