Szokatlanul mély, kontraaltnál is alacsonyabb fekvésű hangja, fellépéseinek vad, érzéki, intenzív hangulata különleges jelenséggé teszi a számos nyelven – így magyarul is kitűnően – beszélő, egyéni stílusú dalaival fellépő énekesnőt – e szavakkal vezettük fel Alba Hysenivel készített interjúnkat. De lássuk, mit is mond maga a szokatlanul mély hangú, érzéki hangulattal körülölelt, albán származású énekesnő:
| ||
Magyar Narancs: Hogyan írod a számokat? Jössz-mész, és közben dallamfoszlányok jutnak az eszedbe?
Alba Hyseni: Inkább a szövegek meg az énektémák. Amik történnek körülöttem, meg amilyen következtetéseket vonok le dolgokból.
MN: Minek nevezed a saját stílusodat? Inkább dzsessz? Valamiféle art rock?
AH: Úgy gondolom, hogy avantgárd világzene. Érintkezik persze ezzel a trickys, Massive Attack-es világgal, de zártabb annál.
MN: Amikor világzenéről beszélsz, főleg délszláv motívumokra gondolsz?
AH: Ilyenek az előzőn is voltak. De voltak erdélyi motívumok is. Szándékosan akartam ezt. Például abban a bizonyos kaliforniai újságban ki is emelték, hogy kelet-európai motívumokat vittem bele. Ez természetes is, hiszen kelet-európai vagyok, és Kelet-Európában élek még mindig. Manapság inkább ilyen, úgymond, balkáni lopott zenét csinálnak még itthon is. Biztos nem tudnék hatvan percig turbófolkot előadni. Arrafelé is van belőle elég, utcát lehet mosni vele. Az igazi balkáni népzenét külön meg kell ismerni, hallani kell. Én például az Idegennyelvű Könyvtárban hallgattam magyar népzenét, így szerettem bele.
