Moszfilm Napok: Háború és béke

  • 2014. április 30.

Snoblesse

Az oroszokról szól - 4 részben vetítik a szovjet szuperprodukciót.
false

"A Háború és békét nem egészen húsz perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól” - az aranyköpés természetesen Woody Allentől származik, s Allen mintha csak az amerikai moziverzióra gondolt volna, melyből valóban csak az derül ki, hogy az oroszokról szól, Meg hogy Audrey Hepburn, Henry Fonda  és Mel Ferrer milyen jól mutatnak korabeli orosz jelmezekben. Az 1956-os amerikai feldolgozásnál (rendezte King Vidor) jóval többet markol, és jóval többet fog (leginkább persze az orosz néplélekből) Szergej Bondarcsok tíz évvel későbbi szuperprodukciója. Bondarcsuknak mindent - pénzt, paripát, statisztériát - megadott az állam és Bondarcsuk mindent megadott magának; még Pierre Bezuhov szerepét is magára osztotta, míg a mindig nagyszerű Oleg Tabakov (interjúnk vele itt) Nyikolaj Rosztovként brillírozik. Az első két részt május 10-én, a második kettőt május 11-én vetítik a Moszfilm Napok keretében az Urániában.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.