Soft Metals a Toldi Klubban

  • 2014. április 30.

Snoblesse

Egy amcsi fiú-lány szintiwave duó a nyugati partról – hűvösen romantikus muzsikával.
false

A Soft Metals fiú-lány duót túl könnyű lenne portlandi gyökerei miatt a nálunk is jól ismert Glass Candyhez vagy a Chromaticshoz kötni. Bár kétségtelenül sokat profitáltak abból a közegből is: légies és feszes tempóik, elvágyódó és dekadens dallamaik egyszerre táplálkoznak az analóg gépek iránti szeretetből, illetve az elektronikus klubzene kezdetének elementáris energiáiból. Ian Hicks és Patricia Hall 2009 óta zenélnek együtt, egy évvel később jelentették meg első EP-jüket The Cold World Melts címmel a jeles brooklyni Captured Tracks kiadónál, ezt azóta két nagylemez követte: az első, Soft Metals című még 2011-ben, és tavaly júliusban a remek Lenses. Az időközben Los Angelesbe költözött Soft Metals zenéjében ott a melankolikus báj, és bár sokat kaptak a posztpunkból is, eközben sugárzik belőlük a house pozitív energiája: többek között emiatt váltak az új amerikai szintipop meghatározó, megkerülhetetlen figuráivá. Először jönnek Európába, a Küss Mich és a Holalo csapatok meghívására: természetesen ők is hozzáteszik az estéhez a maguk lemezeit.

A Soft Metals fellépése a Budapesti Dokumentumfilm Fesztivál nyitóeseményének része.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.