Műcsarnok: Mi a magyar?

  • 2012. július 27.

Snoblesse

A nemzeti önazonosság a kortárs képzőművészetben.


De tényleg, mi a magyar? Az a magyar, aki utolsónak lép be a forgóajtón, de elsőként lép ki onnan? Vagy az a magyar, akit George Cukor képzelt maga elé, amikor irodája falára kiíratta a híres „nem elég magyarnak lenni, tehetségesnek is kell lenni” bonmot-t?  Alighanem komolyabb és művészileg megalapozottabb válaszokra lehet számítani a Műcsarnok új kiállításán, már csak azért is, mert Gulyás Gábor kurátorként a diskurzus lefolytatása céljából nem kevesebb mint félszáz kortárs művésztől választott alkotást, a legkülönfélébb műfajokból. Többek között Bukta Imre, Csáki László, Csontó Lajos, Dezső Tamás, drMáriás, El-Hassan Róza,
feLugossy László, Fehér László, Gerhes Gábor, Keserü Ilona, Kicsiny Balázs, Koronczi Endre és Szirtes János „mi-a-magyarkodik" az október 14-ig nyitva tartó kiállításon.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.