Nyugatos nők – női Nyugat

  • 2012. február 13.

Snoblesse

Írónők és írófeleségek a Nyugat körül – beszélgetés a Petőfi Irodalmi Múzeumban.


 

Kaffka Margittal indult és a nyugatos nők kitárgyalásával folytatódik a Színek és évek című beszélgetéssorozat a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Kaffka Margit mellett ezúttal Török Sophie, Kádár Erzsébet, Hajnal Anna, Sziráky Judit, Móricz Virág és Lesznai Anna kerül sorra, és szó lesz a Nyugat-feleségekről is, így Böhm Aranka (Karinthyné) és Harmos Ilona (Kosztolányiné) felemlegetésének is jók az esélyei. Kevésbé jók az esélyei az olyan elfeledett művek újrakiadásának, mint amilyen például Lesznai Anna régóta beszerezhetetlen nagyregénye, a Kezdetben volt a kert – ha könyvkiadó is jár a környéken, talán kedvet kap e nemes feladathoz. A magyar irodalom legfontosabb lapjának női vonulatáról Borgos Anna és Szilágyi Judit irodalomtörténészek, a Nőírók és írónők. Irodalmi és női szerepek a Nyugatban című könyv szerzői, és Bíró Kriszta színművész, író, a nőNYUGAT című előadás szerkesztője beszélget.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.