2! Frankofón Filmnapok

  • 2012. február 10.

Snoblesse

Francia rendőrdrámától a közönségkedvenc némafilmen át a marokkói dokumentumfilmig.


 

Ha mi nem megyünk Cannes-ba, akkor Cannes jön Budapestre, de most nem a fesztivál igazgatójára, Thierry Fremaux-re gondolunk, aki nemrégiben villámlátogatást tett a hazai filmszemlén, hanem Cannes versenyfilmjeire, melyek közül több is szerepel a 2. Frankofón Filmnapokon. Vetítik Bertrand Bonello Bordélyház című versenyfilmjét, melyben a múlt századelő előkelő párizsi bordélyvilágának egy jellegzetes intézménye elevenedik meg pompás képekben és kevésbé pompázatos sorsokkal. A régi szép időket valóban réginek és szépnek láttató The Artist – A némafilmes amerre csak jár, díjat díjra halmoz – Cannes nagy kedvence ugyancsak szerepel a programban, így végre kiderül, miről is áradozik már hónapok óta a nemzetközi szaksajtó. És még mindig Cannes, mert Nadine Labaki libanoni víg drámája (És most merre?), és Maïwenn komor rendőrdrámája (Polisse) ugyancsak megjárták a filmfesztivált, de rajtuk kívül is még számos frankofón újdonság várja a filmnapok látogatóit.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.