2! Frankofón Filmnapok

  • 2012. február 10.

Snoblesse

Francia rendőrdrámától a közönségkedvenc némafilmen át a marokkói dokumentumfilmig.


 

Ha mi nem megyünk Cannes-ba, akkor Cannes jön Budapestre, de most nem a fesztivál igazgatójára, Thierry Fremaux-re gondolunk, aki nemrégiben villámlátogatást tett a hazai filmszemlén, hanem Cannes versenyfilmjeire, melyek közül több is szerepel a 2. Frankofón Filmnapokon. Vetítik Bertrand Bonello Bordélyház című versenyfilmjét, melyben a múlt századelő előkelő párizsi bordélyvilágának egy jellegzetes intézménye elevenedik meg pompás képekben és kevésbé pompázatos sorsokkal. A régi szép időket valóban réginek és szépnek láttató The Artist – A némafilmes amerre csak jár, díjat díjra halmoz – Cannes nagy kedvence ugyancsak szerepel a programban, így végre kiderül, miről is áradozik már hónapok óta a nemzetközi szaksajtó. És még mindig Cannes, mert Nadine Labaki libanoni víg drámája (És most merre?), és Maïwenn komor rendőrdrámája (Polisse) ugyancsak megjárták a filmfesztivált, de rajtuk kívül is még számos frankofón újdonság várja a filmnapok látogatóit.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.