2! Frankofón Filmnapok

  • 2012. február 10.

Snoblesse

Francia rendőrdrámától a közönségkedvenc némafilmen át a marokkói dokumentumfilmig.


 

Ha mi nem megyünk Cannes-ba, akkor Cannes jön Budapestre, de most nem a fesztivál igazgatójára, Thierry Fremaux-re gondolunk, aki nemrégiben villámlátogatást tett a hazai filmszemlén, hanem Cannes versenyfilmjeire, melyek közül több is szerepel a 2. Frankofón Filmnapokon. Vetítik Bertrand Bonello Bordélyház című versenyfilmjét, melyben a múlt századelő előkelő párizsi bordélyvilágának egy jellegzetes intézménye elevenedik meg pompás képekben és kevésbé pompázatos sorsokkal. A régi szép időket valóban réginek és szépnek láttató The Artist – A némafilmes amerre csak jár, díjat díjra halmoz – Cannes nagy kedvence ugyancsak szerepel a programban, így végre kiderül, miről is áradozik már hónapok óta a nemzetközi szaksajtó. És még mindig Cannes, mert Nadine Labaki libanoni víg drámája (És most merre?), és Maïwenn komor rendőrdrámája (Polisse) ugyancsak megjárták a filmfesztivált, de rajtuk kívül is még számos frankofón újdonság várja a filmnapok látogatóit.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.