| ||
Két könyv a múltunkkal való szembesülés jegyében. Az egyik Závada Pál nemrég megjelent nagyregénye, a Természetes fény. Erről így írt kritikusunk:
A felismerés, mellyel Závada Pál könyvének végigbúvárlása megajándékozhat, esztétikai jellegű és katartikus – lehetetlen összerántani néhány mondatba. Az elbeszélői technika és a poétika bonyolult. A szerző sok kis elbeszélővel, különféle szövegfajtákkal és archívumokkal, fényképleletekkel operál, mesterien hangszerel és komponál, a kép- és szövegszőttes roppant gazdag. Épp az a tét, hogy a mikrorészletekből kialakul-e egyfajta humánus – értsd: különféle emberi szűrőkön áteresztett – tudás a történelmileg determinált nemzeti életünkről; közben a „nemzeti” jelző színeváltozáson esik át, szerencsésen szalagtalanodik, de még a „… származású” kitétel értelme is megbomlik. Aki úgy megy végig ezen a regényen, mint valami ismeretelméleti purgatóriumon, az jutalomként teljesen új képet nyer arról, hogy mi a „nemzeti” és mi a „magyar”, és nem fog többet engedelmeskedni az identitáselvárásoknak.
A másik könyv Jichak Katzenelson lengyelországi zsidó költő Ének a kiirtott zsidó népről című műve, mely a varsói gettó szörnyűségeiről ad híradást. A vers fordítója, Halasi Zoltán a lefordított műhöz írt prózát arról a jiddis nyelvű kultúráról, melyet a nácik kiirtottak.
