Om-koncert a Dürer-kertben

  • 2012. szeptember 13.

Snoblesse

A repetitív minimalizmus egyik jelentős képviselője köszön be Budapestre.


A kábult rockzene egyik örök legendája, a nemrég hazánkban is fellépett Sleep romjain alakult amerikai zenekar az elmúlt évek során a repetitív minimalizmus egyik jelentős képviselőjévé vált – immár sokkal inkább a tibeti kántálás, mint a különösen veszélyes pszichotróp anyagok által megihletve. Az eredetileg duóként indult zenekar egy ideje már nem ragaszkodik a duóformátumhoz – példa rá utolsó lemezük, az Advaitic Songs is, melyen az Om kritikusunk szerint „egy közel-keleti dallamokban bővelkedő ószövetségi psy-new-age-stoner meditációs szimfóniát vizionált tablával, csellóval, hegedűvel és furulyával”. Ennek turnéján most először jut el Budapestre a zenekar, melynek fellépése kétségkívül az ősz egyik kiemelt eseménye az undergroundban.

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.