Skandinávulj meg!

  • 2012. szeptember 13.

Snoblesse

A gyufaáruslány is ott lesz, és a Halállal is lehet sakkozni, meg filmet nézni, szobapopot hallgatni és adakozni a Skandináv Ház buliján.


„A helyi turisztikai hivatal valamiféle ellenségképet látott bennem, mert nem a természeti csodáinkat mutogattam. Azt mondták, olyannak mutatom Reykjavíkot, mintha egy isten háta mögötti falu lenne Szibériában. De ha egyszer én ilyennek látom!” Ezt maga Baltasar Kormákur mondta el a Narancsnak 101 Reykjavík című filmjéről (a teljes interjú itt), de kitért az izlandiak kocsmakultúrájára és a fekete humorral kapcsolatos vonzalmaikra is. Aki saját szeműleg is megbizonyosodna, miként fest e jóléti szerbiai falu, annak ott a helye az AnKERTben, ahol a Skandináv Ház tart ismerkedőestet, amelynek keretében Kormákur népszerű dolgozatát is vetítik. Az északi néplélek ismérveit és a Skandináv Ház programjait egyaránt bemutató esten (melyen adakozni is lehet) fellép a „monokróm lo-fi szobapop”-ban utazó Le Hjärta, akik nem kevés iróniával egy olyan skandinavisztika szakos sráchoz hasonlítják magukat, aki a szomszédban lakik és Ian Curtis akar lenni. A Keep North csapata ugyan nem akar Ian Curtis lenni, viszont skandináv dj-szettel szórakoztatja az egybegyűlteket.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.