ON THE GROUND 1989-94

  • 2012. szeptember 12.

Snoblesse

A rendszerváltás kultikus helyei és szubkultúrális megmozdulásai Rodolf Hervé képein.


A rendszerváltás és az azt követő évek nem egy hazánkban állomásozó francia fotográfust megihlettek: Bruno Bourel-t éppúgy megihlette Budapest és a kilencvenes évek első fele, mint Lucien Hervé fiát, Rodolf Hervé-t (1957-2000), aki 1989 utolsó napjaiban érkezett Magyarországra. Persze mindkét fotóművész más-más módon közelített a városhoz; Rodolf Hervé például az undergound felől; performance-ai voltak a Tilos az Á-ban, tervezett plakátot a Tilos Rádiónak, francia anarchisták társaságában részt vett a kilencedik kerületi trafóház, a később Trafóként ismert épület elfoglalásában, és mindeközben nem csak álló, de mozgóképen is dokumentálta az eseményeket. A Centrális Galéria kiállításán az 1989-tól 1994-ig tartó időszakot megörökítő fotók és filmek szerepelnek, egy olyan művész képei, aki nem csak dokumentálta az időszak szubkulturális megmozdulásait, de aktív részese is volt az undergroundnak. A november 4-ig látható kiállítás ingyenesen látogatható.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.