ON THE GROUND 1989-94

  • 2012. szeptember 12.

Snoblesse

A rendszerváltás kultikus helyei és szubkultúrális megmozdulásai Rodolf Hervé képein.


A rendszerváltás és az azt követő évek nem egy hazánkban állomásozó francia fotográfust megihlettek: Bruno Bourel-t éppúgy megihlette Budapest és a kilencvenes évek első fele, mint Lucien Hervé fiát, Rodolf Hervé-t (1957-2000), aki 1989 utolsó napjaiban érkezett Magyarországra. Persze mindkét fotóművész más-más módon közelített a városhoz; Rodolf Hervé például az undergound felől; performance-ai voltak a Tilos az Á-ban, tervezett plakátot a Tilos Rádiónak, francia anarchisták társaságában részt vett a kilencedik kerületi trafóház, a később Trafóként ismert épület elfoglalásában, és mindeközben nem csak álló, de mozgóképen is dokumentálta az eseményeket. A Centrális Galéria kiállításán az 1989-tól 1994-ig tartó időszakot megörökítő fotók és filmek szerepelnek, egy olyan művész képei, aki nem csak dokumentálta az időszak szubkulturális megmozdulásait, de aktív részese is volt az undergroundnak. A november 4-ig látható kiállítás ingyenesen látogatható.

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.