Operák és felfedezések: Four Bones Quartet

  • 2012. augusztus 2.

Snoblesse

Négy harsonás egy szigeten.


Széles műfaji skálán (a korai reneszánsztól a kortárs zenéig) és változatos koncerthelyszínek között (a Művészetek Palotájától a Bem moziig) mozognak: a négy harsonaművész alkotta Four Bones Quartet ezúttal a Szigeten bizonyítja sokoldalúságát. Nem mintha ezt oly nagyon bizonyítania kéne, hiszen aki ott volt a Bem moziban tartott Kis híján összművészeti estek sorozat rájuk eső estjén, vagy az Akvárium Klubban adott koncertjükön, az tudja jól: a klasszikusan képzett harsonások akkor sem jönnek zavarba (épp ellenkezőleg, igazán elemükben érzik magukat), ha vj-kkel, színészekkel, fotóművészekkel és költőkkel alkotnak közös audiovizuális produkciót.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.