| ||
Szorokin gyakori vendég a hazai színpadokon, s még csak személyesen sem kell, hogy jelen legyen (noha olykor azért ellátogat hozzánk), elég, ha csak valamelyik könyvéből színdarabot készítenek a magyar kollégák. Így történt ez A jég esetében (a Krétakör előadását Mundruczó Kornél rendezte), és ugyanez lett a sorsa a Cukor Kremlnek is. Ezúttal a Katona társulata (rendező: Kovács D. Dániel, dramaturg: Fekete Ádám) birkózik Szorokin Oroszországával, melyben természetesen rend és béke honol, mert a Nagy Fal távol tartja a külső ellenségeket: az átkozott kiberpunkokat, a képmutató katolikusokat, az eszement buddhistákat, a dühös muzulmánokat, a sátánistákat, a szodomitákat, a förtelmes metamorokat, az Istentől kapott alakjukat váltogató farkasembereket, a megaonanistákat.
Éljen a cári titkosrendőrség és éljenek a 2030-as években is kitartóan ügyködő opricsnyikok!
És éljen Szorokin, akivel nem olyan rég egy jót beszélgettünk (a teljes interjú itt):
magyarnarancs.hu: Új regénye egyik fejezetében egy háremnyi beszélő fasszal ismerkedhetünk. Kik ma a legnagyobb beszélő faszok Oroszországban?
Vlagyimir Szorokin: Én inkább kettéválasztanám a szépirodalmat és az életet.
magyarnarancs.hu: Az irodalmi életre is vonatkozhat a kérdés…
VSZ: Értem, de ha nem bánja, tartanám magam a hétköznapok és az irodalom szétválasztásához.
| ||
magyarnarancs.hu: Jó, akkor arra lennék kíváncsi, milyen hagyományai vannak a falloszoknak az orosz irodalomban?
VSZ: Ne felejtsük el, hogy a falloszos jelenet nem Moszkvában játszódik, hanem Berlinben, Charlottenburgban. A szereplők ettől még orosz falloszok. Ha irodalmi előképekre vágyik, Gogolnál messzebb nem is kell mennie. Az orr című novella ugyanebbe az irányba mutat.
