| ||
Hogy miként fest Martin McDonagh legnépszerűbb darabja a londoni West Enden? Méghozzá nem is akárkivel, hanem magával Harry Potterrel a főszerepben? A Narancs tudósítójának volt szerencséje megtekinteni A kriplit Daniel Radcliffe főszereplésével – ha ide kattint, mindent megtudhat az előadásról. Miként a mellékelt ábra is mutatja, Martin McDonaghnál ma nehezen találni felkapottabb kortárs színpadi szerzőt, és ez esetben a hype teljességgel indokolt – még egy olyan kevésbé fajsúlyos darabban is, mint amilyennek a 2010-ben bemutatott A Behanding in Spokane bizonyult, akadt három-négy igen jó geg (és akadt egy Christopher Walken, aki elvitte a hátán az egész Broadway-előadást). A manapság inkább filmrendezőként (Erőszakik, A hét pszichopata és a Si-cu) aktív és tarantinóul igen jól beszélő művész a kilencvenes évek második felében indította színpadi munkásságát és kezdte ontani a sikereket: a már említett A kripli mellett a Leenane szépe, a Koponya Connemarában vagy az 1997-es Vaknyugat (leánykori nevén The Lonesome West) is McDonagh virtuozitását dicséri.
A szerző hosszú kaserolására egyetlen mentségünk van csupán: Ivo Krobot rendezésében és Varró Dániel magyarításában ismét színpadon A kripli – a kacska kezű, kacska lábú Billy nagyon ír és nagyon a harmincas években játszódó, groteszk története ezúttal a szombathelyi Weöres Sándor Színházban elevenedik meg a McDonagh-rajongók örömére.
