| ||
A Pachanga Boys egyike az elektronikus tánczene egészen valószínűtlen, de mégis jól működő párosainak. Közhelyesen fogalmazva: a hideg német precizitás és a latinos energiák tökéletes elegye – de persze nem erről van szó, és ehhez elég végignézni a két arc előéletét. A német beltag, Aksel Schaufler régóta megbecsült tagja a legendás kölni Kompakt kiadó köré tömörült zenészkollektívának. A Superpitcher néven szereplő (és temérdek megjelenést produkáló) zenecsináló egyike azoknak, akik rehabilitálták a tech/house zenéken belül a játékosságot és azt a fajta érzékenységet, mely ismerős lehet azok számára, akik az indie/alternatív szcéna felől közelednek a szikárabb tánczenék felé. Mauricio Rebolledo ezzel szemben a mexikói technovilág egyik pionírja, aki kemény, kattogós, néha sötét, de funk és latin elemekkel telített, s természetesen a dobok által dominált zenéiről híresült el. Ketten együtt viszont fékezhetetlenek és veszélyesek: csak úgy dőlnek belőlük az első blikkre idiótának tűnő zenei ötletek. Ám szépen egymás mellé rendezve minden elem kellő értelmet kap – elég ehhez meghallgatni tavaly megjelent We Are Really Sorry című albumukat. Dark/goth vámpírdiszkó és sötét koktélparti-muzsika, krimidzsessz-beütésű house és settenkedő elektro: szerzeményeik látszólag csöpögnek a túlfűtött érzelmektől – minden adalék túladagolt, ám semmi sem vérkomoly. Az ikz, a Hypnosis és az A38 közös szervezésében érkező Pachanga Boys pont ideális zenei aláfestést szolgáltat a szeszélyes június hangulatához – aki ott lesz, ropni fogja hajnalig.
