Paddington, a perui bevándorló

  • 2015. december 23.

Snoblesse

A leghíresebb brit mackó kalandjai.

Nagy szerencse ért minket, mert sikerült szót váltanunk Michael Bonddal, Paddington szülőatyjával. Rögtön meg is kérdeztük tőle, ami nekünk, magyaroknak, a legfontosabb:

false

 

Fotó: Felicity McCabe

Magyar Narancs: Hogyan lett magyar Mr. Gruber, a Paddington-könyvek fontos szereplője?

Michael Bond: A medve, akit Paddingtonnak hívnak nem könyvnek készült. Csupán afféle szabadidős tevékenység volt, játék magánhasználatra. Eszem ágában sem volt könyvet írni, de valahogy az egyik szó követte a másikat, és elkapott az írói hév. A kis játékból először egy oldal lett, aztán egy egész fejezet. Amikor már tudtam, hogy ebből bizony könyv születik, rájöttem, hogy szükségem van még egy szereplőre. A Brown család, bár csupa szeretetre méltó, kedves alak – hiszen aki hazavisz egy medvét, az igazoltan szeretetrem éltó és kedves –, szóval hiába minden remek tulajdonságuk, arról egyikük sem tud az égvilágon semmit, hogy milyen érzés teljesen idegennek lenni egy távoli országban. És amikor ezt végiggondoltam, tudtam, hogy be kell iktatnom egy új szereplőt. Úgy esett, hogy a háború után, miután a katonaságtól leszereltem, hét évet töltöttem a BBC Monitoring Service részlegében. Sok-sok külföldivel dolgoztam együtt, akik a külföldi országokban megjelenő híreket figyelték. Sokukkal barátságot kötöttem, szóval, ami Paddington új ismerősét illeti, számtalan lehetőség közül választhattam, de a magyarok valahogy elütöttek a többiektől. Az összes külföldi munkatársam közül ők tűntek számomra a leg­civilizáltabbnak, és mindig rendkívül filozofikusan viszonyultak a világ megannyi problémájához. Így született meg Mr. Gruber. Úgy képzelem, hogy fiatalon, a második világháború alatt menekült el Magyarországról. Először Dél-Amerikában időzött, s utána kötött ki Angliában. A Portobello Roadon nyitott régiségboltot. Ez a kis bolt a béke szigete Paddington számára, ahol megoszthatja a reggeli kakaóját, eszmét cserélhet a világ állásáról, s tanácsra lelhet, ha épp arra van szüksége. Mr. Gruber nagyon fontos szereplővé nőtte ki magát. Ő és Paddington igazán különleges, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatot mondhatnak magukénak. Mindig a vezetéknevükön szólítják egymást. Meg sem fordul a fejükben, hogy más módja is lenne egymás megszólításának.

A teljes interjú itt található, Paddington maci pedig az Art+ Cinemában látható, ahogy sokadszorra is befut a Paddington pályaudvarra.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.