Pálfi György filmtörténeti estje

  • 2012. április 24.

Snoblesse

Vetítik a Final Cutot, kiosztják a Torta-díjat és megszólalnak az alkotók is.


A Torta-díj (egy tortát formázó torta) az elmúlt évek gyakorlata szerint azt a filmet illeti meg, melynek a filmszemle elmulasztott díjat adni, noha az elismerést – a tortát odaítélők szerint – nagyon is megérdemelte volna. Mivel idén film se nagyon volt a szemlén, díjból meg aztán egy se, a Torta-díj igazi fődíjjá nőtte ki magát. A nagy presztízsű tortát idén a Final Cutnak, Pálfi György 450 filmből összevágott (s ezért bemutathatatlan) montázsának ítélték a tortaosztók. Mint már korábban is írtuk, olyan tehetséges filmrendezők dolgoztak Pálfi keze alá, mint Welles, Coppola, Cameron, Buñuel és még sokan mások, a Final Cut ugyanis arra tesz kísérletet, hogy klasszikusokból kiollózott jelenetekkel, és csakis azokkal, meséljen el egy teljesen új, noha igen ismerős történetet férfi és nő viszonyáról. Ezt a híresen problematikus viszonyt alighanem csak nehezíti, ha a férfi A Keresztapában szerepel, de szíve választottja A nap szépéből néz vissza rá.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.