Parti Nagy Lajos-est

  • 2014. október 1.

Snoblesse

Színpadon a magyar mesék bajnoka.
false

 

Fotó: Sióréti Gábor

„Nem nagy gondolat, egyre világosabban látszik, hogy itt legföljebb az elitek cseréje zajlik, és nincs semmiféle kultúrharc, hisz ahhoz gondolni kéne valamit, valami koherenset és távlatosat a kultúráról. A kultúra ki van adva gebinbe Kerényinek, meg a többi ilyen-olyan csókosnak, mert a kultúra nem fontos. A sport fontos, az Orbán-rezsim a saját reprezentációját ezen keresztül látja megvalósíthatónak. Ha volna kultúra, esetleg lehetne tőle félni, mert esetleg nem volna betörhető. Ha nincs, ha a peremen van, úgy probléma sincs. Az eljelentéktelenítés, a kivéreztetés nemcsak a balliberális írókat meg művészeket érinti, hanem a kultúrát egészében. Egyébként épp a művészelittel a legnehezebb, mert ha például »lecserélik« Fischer Ivánt, tudnak-e a helyébe hasonló súlyú, nevű, reputációjú művészt állítani? Mert ugyan mondhatja egy jobboldali kurzusvezető, hogy van más is, aki éppolyan jól el bír vezényelgetni, de hiába, ha ezt Nyugat-Európában, a kulturális piacon nem tudják. És ez hasonlóan van a többi művészetben is. Itthon lehet kilométer hosszú Corvin-láncokat osztogatni, de Nobel-díjast még a legnagyobb magyar szabadságharcos sem tud kinevezni. Szóval a művészet intézményeit be lehet darálni, ez is igen nagy baj, de a művészetet magát nem lehet.”

A fentiek Parti Nagy Lajos 2012-es keltezésű szavai (a teljes interjú itt), és mintha megállt volna az idő, hiszen semmi sem változott azóta: itt állunk néhány Corvin-lánccal és politikai kinevezettel később, és a kultúra még mindig ki van adva gebinbe, csak a gebinesek tábora bővült. Aki biztos nem tartozik ide, az maga az író – ő lesz a főszereplője a Művészetek Palotája soron következő irodalmi estjének, melynek Keresztury Tibor a  szerkesztője, Novák Eszter a rendezője és Veiszer Alinda a műsorvezetője. Parti Nagyhoz Máté Gábor, Lukács Miklós és Dés András csatlakozik ezen az – minden bizonnyal sziporkázó – estén.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.