| ||
„Henrik egy 35 éves pasi, aki még mindig a középiskolai osztálytársaival bulizik, akárcsak a húszas évei elején. Még mindig az anyukája gondoskodik róla, akárcsak gyerekkorában. De most, hogy a barátnője gyereket vár, Henriknek rendes munka után kell néznie, és visszavenni a szórakozásból, el kell kezdenie felnőttként viselkedni. A hirtelen elvárás azonban előre nem látható problémákat okoz” – eddig az ajánló, ám ha azt gondolnánk, hogy az ilyesmi csak filmen (méghozzá egy norvég filmen) eshet meg, álljanak itt Skandinávia-szakértő bloggerünk megállapításai, melyeket a dán férfiak bulizási szokásainak vizsgálata alapján jegyzett le:
„...a dán srácoknak az ivás nem kellemes időtöltés, a lazulás egy formája, hanem nagyon komolyan vett program, ahol egy bizonyos, előre meghatározott időpontra seggrészegnek kell lenni, »különben semmi értelme«. Úgyhogy onnantól kezdve, hogy beléptünk a designbútorokkal és robotgépekkel bőven felszerelt lakásba, beindult a nagyüzemi ivászat. Van a dánoknak két érdekes röviditaluk: az egyik a Fisk vodka, ami olyan, mintha évekig fogkrémben érlelték volna, a másik az enyhén nyálkás Original blå – ezeket lögybölték össze a lelkes fiatalemberek egy barna, nyúlós, rettenetes ízű valamivé, majd tolták belőle a feleseket igen gyors ütemben.”
Nagyjából egy órával azután, hogy megérkeztünk, az addig csendes, szolid és udvarias fiúk többségéből minden átmenet nélkül kitört a szunnyadó viking. Jött a bárokból már ismerős asztalon táncolás, üvegdobálás, pólószaggatás, meg persze az elmaradhatatlan danolászás.”
A buli végkimenete itt olvasható, a norvég film pedig az Örökmozgóban tekinthető meg.
