rés a présen: Az L1 Független Táncművészek Társulása alapítói megkerülhetetlen figurái a hazai kortárs táncéletnek. Annak idején miért jöttetek össze?
Ladjánszki Márta: Eredetileg hét független táncművész társult, hogy az akkor is nehézkes próbalehetőségek miatt közösen próbáljanak meg helyet bérelni, fenntartani, hogy az adott alkotóknak és társulataiknak legalább egy éven keresztül állandó próbahelye lehessen. 2001-ben indulhatott el az L1 Táncművek, ami főleg táncszínházi vagy mezítlábas színházi társulatok próbahelyévé nőtte ki magát. 1998-ban az alapító tagok Berger Gyula, Hargitay Ákos, Mészöly Andrea, Michaela Pein (Mimi) és Szabó Réka voltak, majd meghívták Gál Esztert és engem, hogy csatlakozzunk hozzájuk. Mára hárman maradtunk: Gyuszi, Réka meg én. Nem hívtunk meg új alkotókat, inkább rezidensrendszert dolgoztunk ki: akár külföldi, akár belföldi alkotó hosszabb-rövidebb időre jöhetett hozzánk dolgozni.
rap: Ars poeticád?
LM: Mindig igyekeztem a tiszta forrásokat megtalálni. Minden darabom a test mint fizikum éltetése.
rap:Jelenlegi projektjeid?
LM: A helyzetjelentésM című bemutatósorozat, amibe 2008 közepén kezdtem bele, és eddig hét bemutatója született. Nehéz, de tanulságos, friss és új utakat megnyitó volt számomra és a meghívott alkotóknak, előadóknak is. A munkafolyamatban a legfontosabb, hogy átjárhatóság jön létre az adott periódus bemutatói között.
rap: Milyennek látod most a hazai kortárs szcénát és benne a te helyedet?
LM: Fojtogató, kihasználó és használat után eldobó. Friss gondolkodás kellene, fiatal lendület, ahol felismerik és elfogadják, ha nem a kitaposott utakon akarsz haladni. A magam helyzete ebben láthatatlan. Itthon nem kapok fellépési lehetőséget a színházakban, így külföldi tanítást, koreografálást, fellépést vállalok.
rap: A Facebookon indítottál egy oldalt, ahol követhetők a függetlenekkel kapcsolatos döntések.
LM: Dühített az a nagy hallgatás, amiben voltunk szakmailag, hogy mindenki kussol és vár. Úgy éreztem, ha valaha össze akar fogni a független vagy akár az egész tánc- és színházi szakma, akkor ez a pillanat már régen eljött. Szerettem volna, ha a fiatalok is észreveszik, hogy nekik is lépni kell, ha azt akarják, hogy legyen jövőjük. Az sem mellékes, hogy a nézők, akik szeretnek minket, tudjanak arról a lehetetlen helyzetről, ami idén a VI-os kategóriások körül kialakult.
rap: Mit hoz a holnap?
LM: Õszinte leszek, pesszimista vagyok és szomorú. Nyitott vagyok a változtatásra, ha a rendszert át kell gondolni, de azért mégis fura, hogy ilyen helyzetben születnek döntések, és a kormány elvonással fenyeget. Fáradt is vagyok - küzdeni, bizonygatni, az élen lenni.
