Portréfilm egy legendás fotósról

  • 2013. február 14.

Snoblesse

Történetek szórt fényben – mozgókép az állókép mesteréről, Benkő Imréről.


Benkő Imre megjárta Észak-Koreát és a Havanna lakótelepet, készített fényképet Radics Béláról és a Sziget-generációról, a Párizsi udvarról és a Lenin körútról, Kínáról, Kubáról és az Amerikai Egyesült Államokról, Erdélyről és Vietnamról, Ózdról és Budapestről, és megszámlálhatatlanul sok emberi arcról, de hát ezt úgyis tudja mindenki, aki kicsit is követte az elmúlt évtizedek hazai fotóművészetét, amelynek az idén hetvenéves művész megkerülhetetlen alakja. Őt és munkásságát mutatja be a Történetek szórt fényben című portréfilm, melyet lapunk fotósai, Sióréti Gábor és Simonyi Balázs készítettek.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.