Made in China

  • 2013. február 13.

Snoblesse

Egy köztünk élő kínai nő monológja.

 


A Kino ugyan nincs többé, így a mozi előcsarnokába se költözhetett vissza a Made in China című előadás, noha a dokudráma és a kortárs opera e kis helyen is elférő, sajátos egyvelegének itt volt a premierje néhány évvel ezelőtt. Igaz, a régi Krétakör sincs már, melynek égisze alatt az előadás futott, de a Made in China szerencsésen túlélte a társulat sajnálatos felbomlását: a Budapestre érkezett kínai nő monológját (melyet Nyári Pál riportja ihletett) Láng Annamária ezúttal a Jurányi Inkubátorházban adja elő Koltai Kata és Bodrogi Éva közreműködésével. „Ez egy nagyon erős női történet. Túl azon, hogy emlékeztet Brecht egy-két darabjára, főleg A szecsuáni jólélekre, leginkább ennek a nőnek az őszintesége döbbentett meg, hogy ilyen nyíltan beszél magáról és a megpróbáltatásairól. És az, hogy ő most itt él valahol közöttünk, Budapesten. Megfogott a történet egzotikuma is – ahogy számomra minden kínai piac vagy kínai büfé egzotikus hely” – nyilatkozta lapunknak (a teljes interjú itt) Láng Annamária a darab bemutatásakor.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.