A nézők az udvarról figyelik – Rainer-Micsinyei Nóra színész

  • rés a présen
  • 2014. augusztus 18.

Snoblesse

A Leselkedőkben láthatjuk a Jurányi udvarán.

rés a présen: Mikor és hogy kerültél a Szputnyikhoz?

Rainer-Micsinyei Nóra: Pontosan egy éve vagyok a Szputnyik Hajózási Társaság tagja. Bodó Viktort öt éve ismertem meg, azóta – amennyire tudtam – követtem a társulat munkáját. Mikor tavaly végeztem a Kaposvári Egyetemen, megkerestem Viktort, hogy én ezzel a társulattal szeretnék dolgozni. Azt éreztem, hogy ez a fajta színházi világ, ízlés, merészség, humor való nekem, és ezt most is így érzem. Egy hónap múlva felhívott, hogy na, akkor próbáljuk meg. De mindig is közelebb állt hozzám a független színházi világ, mint a kőszínházi. Az egyetemi tanulmányaim megkezdésekor nagyjából oda képzeltem magam, ahol most vagyok, és erre jó rádöbbenni néha.

false

rap: Hogyan működik most a Szputnyik társulata?

RMN: Alapvetően a Jurányiban van a bázisunk, ahol a HOPPart társulattal van közösen egy részünk, két próbateremmel. Tíz színész van a társulatban, tavaly két előadást készítettünk együtt (Reflex, Baal), mindkettőt Kovács D. Dániel rendezésében. Az évad többi bemutatója koprodukció volt, amikben mindig a társulat egyik, illetve másik fele vett részt. Ezek közül a Párnaember szintén a Jurányiban ment, a Revizort a Vígszínházban, a Balhaust pedig Grazban lehet megnézni. A koprodukciók közül én a Revizorban játszom, amit imádok, és nagyon pozitív élmény volt a vígszínházi színészekkel való találkozás, sokat tanultam belőle.

rap: Hol és mikor látható legközelebb a csapat?

RMN: Az évad első bemutatóját Boross Martin rendezi, ez is egy koprodukció a Stereo Akt produkciós műhellyel. Helyszínspecifikus előadás lesz, aminek az alaphelyzete az, hogy lakógyűlést tartanak a házban csótányinvázió miatt. Zenés, vizuális alapú előadás lesz, a nézők az udvarról figyelik majd a házban történő eseményeket, fülesből kapják a hanganyagot, és távcsővel követhetik a történéseket. Akár társadalomrajzként is értelmezhető; a kollektív bűnösség és a felelősség teljes hárítása közti igazságot keressük majd. Leselkedők – panico insecto munkacímen fut, a bemutatója pedig augusztus 21-én lesz a Jurányi udvarán.

rap: Találkozhatunk veled máshol is?

RMN: A Szputnyik előadásain kívül játszom A dohány utcai seriff című előadásban, szintén a Jurányiban. Ezt két éve csináltuk Mohácsi János rendezésében, holokauszt-túlélők beszámolói alapján, Kovács Márton zenéjével. Az előadás vaksötétben játszódik. Az egyik legfontosabb darab, amiben valaha részt vettem. Játszom még a Páros oldal című tantermi előadásban, amit Pass Andrea rendezett, és vidéki meg pesti gimnáziumokban játsszuk ősztől.

rap: Mivel telik a nyarad?

RMN: Próbáltam pihenni, és forgattam egy diplomafilmet Badits Ákos rendezésében. Ez egy nagyon különleges világú mese lesz. Intenzív egy hét volt, igazi feladattal, remek jó stábbal, nagyon élveztem. Próbálok minél többet eljutni színházba, az idei egyik legnagyobb élményem egy strasbourgi fesztiválon látott When I die című svájci előadás volt, Thom Luz rendezte, és egyébként megtalálható belőle egy felvétel az interneten. A legfrissebb színházi élményem pedig az Alkalmáté Trupp Gál Kristóf című előadása, ez volt az első ilyen nyári darab, amit láttam tőlük. Nagyon tetszett.

rap: Mire törekszel?

RMN: Azt tartom a legfontosabbnak, hogy színészileg fejlődjek, hogy minden próbafolyamatban kipróbáljak valamit, amit nem biztos, hogy meg tudok csinálni. Ne legyenek bevált megoldásaim, hogy mindig eggyel feljebb tegyem magamnak a lécet. Azt, hogy milyen lehetőséget kapok, nem tudom irányítani, bízom a vakszerencsében. Az a feladatom, hogy az adott helyzetből a maximumot hozzam ki. Erre törekszem. Közben meg jó lenne embernek maradni, hogy ne érezzem magam teljesen haszontalannak, mikor nem próbálok. A Szputnyik fél évre lát előre, ennél tovább tervezni én sem tudok. Ami most van, azt szeretem. Egyre többször tör rám a szorongás, hogy a többi ezer tényező mellett, amikre nincs ráhatásom, az aktuális politikai játszmák is közvetlenül befolyásolhatják a szakmai és egyéb életemet.

rap: Mi a kedvenc színházon kívüli szereped?

RMN: Inkább egy szerepálom: Lány, aki a görög tengerparton van. De miért hagynám ki a magyar klasszikusokat?

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.