A nézők az udvarról figyelik – Rainer-Micsinyei Nóra színész

  • rés a présen
  • 2014. augusztus 18.

Snoblesse

A Leselkedőkben láthatjuk a Jurányi udvarán.

rés a présen: Mikor és hogy kerültél a Szputnyikhoz?

Rainer-Micsinyei Nóra: Pontosan egy éve vagyok a Szputnyik Hajózási Társaság tagja. Bodó Viktort öt éve ismertem meg, azóta – amennyire tudtam – követtem a társulat munkáját. Mikor tavaly végeztem a Kaposvári Egyetemen, megkerestem Viktort, hogy én ezzel a társulattal szeretnék dolgozni. Azt éreztem, hogy ez a fajta színházi világ, ízlés, merészség, humor való nekem, és ezt most is így érzem. Egy hónap múlva felhívott, hogy na, akkor próbáljuk meg. De mindig is közelebb állt hozzám a független színházi világ, mint a kőszínházi. Az egyetemi tanulmányaim megkezdésekor nagyjából oda képzeltem magam, ahol most vagyok, és erre jó rádöbbenni néha.

false

rap: Hogyan működik most a Szputnyik társulata?

RMN: Alapvetően a Jurányiban van a bázisunk, ahol a HOPPart társulattal van közösen egy részünk, két próbateremmel. Tíz színész van a társulatban, tavaly két előadást készítettünk együtt (Reflex, Baal), mindkettőt Kovács D. Dániel rendezésében. Az évad többi bemutatója koprodukció volt, amikben mindig a társulat egyik, illetve másik fele vett részt. Ezek közül a Párnaember szintén a Jurányiban ment, a Revizort a Vígszínházban, a Balhaust pedig Grazban lehet megnézni. A koprodukciók közül én a Revizorban játszom, amit imádok, és nagyon pozitív élmény volt a vígszínházi színészekkel való találkozás, sokat tanultam belőle.

rap: Hol és mikor látható legközelebb a csapat?

RMN: Az évad első bemutatóját Boross Martin rendezi, ez is egy koprodukció a Stereo Akt produkciós műhellyel. Helyszínspecifikus előadás lesz, aminek az alaphelyzete az, hogy lakógyűlést tartanak a házban csótányinvázió miatt. Zenés, vizuális alapú előadás lesz, a nézők az udvarról figyelik majd a házban történő eseményeket, fülesből kapják a hanganyagot, és távcsővel követhetik a történéseket. Akár társadalomrajzként is értelmezhető; a kollektív bűnösség és a felelősség teljes hárítása közti igazságot keressük majd. Leselkedők – panico insecto munkacímen fut, a bemutatója pedig augusztus 21-én lesz a Jurányi udvarán.

rap: Találkozhatunk veled máshol is?

RMN: A Szputnyik előadásain kívül játszom A dohány utcai seriff című előadásban, szintén a Jurányiban. Ezt két éve csináltuk Mohácsi János rendezésében, holokauszt-túlélők beszámolói alapján, Kovács Márton zenéjével. Az előadás vaksötétben játszódik. Az egyik legfontosabb darab, amiben valaha részt vettem. Játszom még a Páros oldal című tantermi előadásban, amit Pass Andrea rendezett, és vidéki meg pesti gimnáziumokban játsszuk ősztől.

rap: Mivel telik a nyarad?

RMN: Próbáltam pihenni, és forgattam egy diplomafilmet Badits Ákos rendezésében. Ez egy nagyon különleges világú mese lesz. Intenzív egy hét volt, igazi feladattal, remek jó stábbal, nagyon élveztem. Próbálok minél többet eljutni színházba, az idei egyik legnagyobb élményem egy strasbourgi fesztiválon látott When I die című svájci előadás volt, Thom Luz rendezte, és egyébként megtalálható belőle egy felvétel az interneten. A legfrissebb színházi élményem pedig az Alkalmáté Trupp Gál Kristóf című előadása, ez volt az első ilyen nyári darab, amit láttam tőlük. Nagyon tetszett.

rap: Mire törekszel?

RMN: Azt tartom a legfontosabbnak, hogy színészileg fejlődjek, hogy minden próbafolyamatban kipróbáljak valamit, amit nem biztos, hogy meg tudok csinálni. Ne legyenek bevált megoldásaim, hogy mindig eggyel feljebb tegyem magamnak a lécet. Azt, hogy milyen lehetőséget kapok, nem tudom irányítani, bízom a vakszerencsében. Az a feladatom, hogy az adott helyzetből a maximumot hozzam ki. Erre törekszem. Közben meg jó lenne embernek maradni, hogy ne érezzem magam teljesen haszontalannak, mikor nem próbálok. A Szputnyik fél évre lát előre, ennél tovább tervezni én sem tudok. Ami most van, azt szeretem. Egyre többször tör rám a szorongás, hogy a többi ezer tényező mellett, amikre nincs ráhatásom, az aktuális politikai játszmák is közvetlenül befolyásolhatják a szakmai és egyéb életemet.

rap: Mi a kedvenc színházon kívüli szereped?

RMN: Inkább egy szerepálom: Lány, aki a görög tengerparton van. De miért hagynám ki a magyar klasszikusokat?

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."