Regénybe zárt történelem

  • 2012. november 12.

Snoblesse

Pest megér egy estet, hát még ha Kosztolányi, Márai és Móricz segítik a tájékozódást.


Hogy milyen volt Budapest a múlt század húszas és harminca éveiben? Például olyan, hogy kis szerencsével könnyen összefuthatott az ember Kosztolányi Dezsővel, Móricz Zsigmonddal vagy éppenséggel Márai Sándorral. Ha efféle összefutásokra manapság nincs is mód (óvakodjunk attól, aki mást állít), az általuk megörökített Budapesttel bárki bármikor összefuthat, csak fel kell lapozni Kosztolányi, Móricz és Márai munkásságának idevágó fejezeteit. Az ő Budapestjükön ezen a múzeumi délutánon két szakavatott guide – Fábri Anna és László Ferenc – kalauzol keresztül. A Regénybe zárt történelem című sorozat mai előadásának témája: Pest és Buda a 1920-as, 1930-as években, ahogy azt az emlegetett szerzők látták és regényeikben meg is örökítették. (Kosztolányi például odáig ment a megörökítésben, hogy az Édes Annában saját Tábor utcai lakhelyét is szerepeltette.)

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.