Robert Mapplethorpe képei a Ludwigban

  • 2012. május 16.

Snoblesse

A 20. század egyik legnagyobb fotográfusának közel kétszáz képe a Ludwig Múzeumban. A korai polaroidoktól az utolsó képekig.


A Ludwig Múzeum élen jár a kortárs fotográfia hazai népszerűsítésében – ráadásul rendre olyan sztárok életművével rukkol elő, akik nemcsak a megrögzött galérialátogatókat hozzák lázba, de rajtuk kívül is nagyobb tömegeket vonzanak. Ilyen volt Anton Corbijn és még ilyenebb Robert Mapplethorpe. A világhírű fotográfus nemcsak életében okozott felhördülést művészetével, de 1989-ben bekövetkezett halála után is. Orchideákról készült képeit még elnézte Amerika konzervatívabb fele, de a különféle szexuális szokásokat dokumentáló fotográfiáiba már belekötöttek – teli szájjal obszcenitást kiáltva – a közerkölcs éber védelmezői. Maga Mapplethorne egyébként értetlenül állt képei zsenialitása előtt: fogalmam sincs, miért festenek olyan nagyon jól, egyszerűen nem értem – morfondírozott egyszer, mint azt számos helyen idézik is. Ha maga a művész nem is értette, az utókor jelentős erőfeszítéseket tett zsenialitása megértése céljából.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.