Rudak és franciák

  • 2013. november 19.

Snoblesse

Pál András és Kovács Patrícia a Francia rúdugrásban.
false

Mohácsi István elsősorban mint drámaíró és dramaturg ismert, és innen már csak egy ugrás volt – egy francia rúdugrás –, hogy rendezőként is pályára álljon. A Francia rúdugrás színpadi életét felolvasó színházként kezdte, saját elmondása szerint Mohácsi a francia bohózatok hagyományait kívánta egy nagyon mai, az amerikai tévésorozatok világától sem idegen, habkönnyű darabbal feleleveníteni. Nála frappánsabban azonban mi sem tudnánk összefoglalni a mű keletkezésének történetét: „Amikor a darabot írtam, azt szerettem volna elérni, mint amit Boccaccio erotikus novellái, amik elképesztő humorosak, és pár után az ember azt veszi észre, hogy ideje volna már egy jót – elnézést, de nem tudok gyengébb szót – dugni.”

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.