Steve Summers a Toldi Klubban

  • 2013. május 3.

Snoblesse


Jason Letkiewicz minden kiadványa elementáris tánczene, munkái nehezen téveszthetők össze bármi egyébbel – legyen szó valamelyik regényes alteregójáról (Steve Summersről, Malvoeaux-ről, a Rhythm Based Loversról), vagy éppen duóformációiról, az Innergaze-ről és a Two Dogs In A House-ról. Zenéiben ott munkálnak az analóg house chicagói gyökerei és dallamai, tempója és lüktetése, az acid nyers játékossága, a diszkótrash esztétika és a minimálszintizés zajos tónusai és személyessége. Letkiewicz, illetve mindinkább elhatalmasodó, domináns alteregója, Steve Summers a New York-i és keleti parti csináld magad!-house központi figurája és évtizedes motorja: Ari Goldmannel (Beautiful Swimmers) közösen adott ki lemezt Manhunter néven, Aurora Halallal közös – és tavaly Budapesten is fellépő – Innergaze projektje a minimal wave közelébe sodorta egy időre. Alan Hurst néven filmzenéket ír képzeletbeli sci-fikhez és karibi horrorfilmekhez; 2009 óta kiadott 9 (!) maxija és E.P.-je pedig már Steve Summers-lényének szült afféle mikrokultuszt. 2013-ban saját kiadója indult Confused House néven, a napokban megjelent  The Outermaze E.P.-je pedig talán az eddigi legizgalmasabb és legintenzívebb Steve Summers-anyag. Jason Letkiewicz tehát a tavalyi Innergaze-buli után ismét Budapestre jön: Steve Summersként a Küss Mich és a Bounce közös buliján lép fel először Magyarországon – élőben, szintikkel!

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.