Nemzedéki film a Szamárköhögés: egy nemzedéknek Fehér Anna fürdőkádas jelenete tette emlékezetessé, egy másiknak pedig az a tény, hogy '56-ról szólt a történet és még csak '87-et írtunk. Garas, Hernádi ésTörőcsik játéka, Máthé Tibor képei, forradalom, fürdőkád, átlőtt kenyér és a gyerekek, akiknek a legjobb szövegek jutottak, olyanok, mint a "Másképp mondom, Gizi néni, mondd hogy harminchárom! Nyald a seggem télen-nyáron!" vagy a "Ha felkelés van, akkor nincs iskola."
A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák.
Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.
A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.
Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.
