Nemzedéki film a Szamárköhögés: egy nemzedéknek Fehér Anna fürdőkádas jelenete tette emlékezetessé, egy másiknak pedig az a tény, hogy '56-ról szólt a történet és még csak '87-et írtunk. Garas, Hernádi ésTörőcsik játéka, Máthé Tibor képei, forradalom, fürdőkád, átlőtt kenyér és a gyerekek, akiknek a legjobb szövegek jutottak, olyanok, mint a "Másképp mondom, Gizi néni, mondd hogy harminchárom! Nyald a seggem télen-nyáron!" vagy a "Ha felkelés van, akkor nincs iskola."
A Vidnyánszky-féle SZFE-n a szabadságról beszélnek, de a vezetők céljai valójában ugyanazok, mint öt évvel ezelőtt. Közben a nagy lendülettel elindított Freeszfe egyesület most egy soha nem látott esélyt kapott a túlélésre.
Október 3. és 5. között a Bálnában a 2. emeleti Z15-ös standon találja lapunkat.
Jöjjön moziba a Magyar Naranccsal, és nézze meg velünk a Nyári fény, aztán leszáll az éj című új izlandi filmet!
Felháborodtak a színészek, hiszen immár nem csak fenyegetés, hogy a technika elvenné a munkájukat.
Tom Tykwer és Christian Petzold új filmje mellett Németország és Ausztria idei Oscar-nevezettje is látható lesz a fesztiválon. A vetítéseket a budapesti Művész moziban tartják, a nyitófilmet azonban kivételesen a Puskin moziban lehet majd látni.
A családbarát kormány regnálása idején nem csökkent a relatív szegénységben élők aránya, cserébe a fiatalok és az idősek helyzete romlott. Ezt most már a KSH is igazolja.
A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, lázálomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.
A szerző negyedik novelláskötetének címei inkább verseket ígérnek. A negyven próza között három olyan is akad, amelynek alszövegei, ciklusai vannak.
A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.
A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.
