Színpadon a szerelem: Nantes-i Jacquot

  • 2012. december 11.

Snoblesse

Film a Cherbourgi esernyők rendezőjéről.


Ha csak annyit mondunk, hogy a Nantes-i Jacquot című film Agnès Varda filmes megemlékezése férje, Jacques Demy életéről és haláláról, talán keveset mondunk, de ha hozzátesszük, hogy a Nantes-i Jacquot a Cléo 5-től 7-ig rendezőnőjének filmje, melyet férjéről, a Cherbourgi esernyők rendezőjéről készített, alighanem minden fontos információt közöltünk. Varda és Demy 1962-től Demy 1990-ben bekövetkezett haláláig éltek együtt – 1991-ben, a Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be a rendező korai éveit és utolsó napjait is felelevenítő, felesége által rendezett alkotást.  S hogy mi is volt a Cherbourgi esernyők, Demy leghíresebb filmje? Emlékeztetőül álljon itt a francia film nagy hazai szakértője, Bikácsy Gergely rövid összefoglalása: „a francia film legendás és nemzedékeket andalító, szeretetreméltó szép giccse”.

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.