Szolidaríts az Odeonnal: Moonrise Kingdom

  • 2012. december 17.

Snoblesse

A Holdfény királysággal az Odeonért.


„Wes Anderson, a mai amerikai filmkészítés egyik legeredetibb figurája a Holdfény királysággal ismét a bolondság dicséretét zengte meseszép képekben. Nyolcadik filmjével újat már nem adott, de a határtalan fantázia és a lebírhatatlan mesélőkedv keveréke elegendő volt az igazi mozivarázslathoz” – írtunk abból az alkalomból, hogy a Holdfény királyság az első helyet harcolta ki magának az év legjobb filmjeit felsorakoztató tízes Narancslistán (a teljes lista itt). A Bill Murray-t, Bruce Willist és Edward Nortont is felsorakoztató produkció alighanem még ma is nagy sikerrel futna az Odeon Lloyd műsorán, ha lenne Odeon Lloyd, és nem kényszerül Budapest népszerű művészmozija bezárásra. A szomorú történetnek azonban van egy reményt keltő epilógusa – az Odeon csapata a Lurdy Házban kapott mozitermet, ám ahhoz, hogy jövőre is folytathassa  filmforgalmazó tevékenységét, az év végéig 900 nézőt kell becsábítani az Odeon-terembe – Wes Andersonon nem fog múlni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.