Shobaleader One

  • 2016. október 6.

Snoblesse

Az ördögi Squarepusher visszatér, de most egy zenekar élén

A Squarepusher művésznéven alkotó Tom Jenkinson a 90-es évek közepétől számít meghatározó, sokak számára kultikus státuszú figurának az elektronikus tánczenében (korábbi lemezeiről itt és itt, budapesti koncertjéről itt írtunk). A virtuóz basszusgitárjátékáról és energikus élő fellépéseiről elhíresült művész többnyire egyedül dolgozott (koncerteken azonban már régebben is feltűnt mellett egy-egy dobos), e tekintetben fordulatot hozott, amikor  2010-ben azonban megalapította a Shobaleader One elnevezésű projektzenekarát.

false

Egy album és néhány koncert után Tom Jenkinson ugyan visszatért a stúdiómagányba, ám a társakkal való örömzenélés, és az ebből fakadó, szinte korlátlan kreatív lehetőségek  azonban továbbra is foglalkoztatták, így a múlt év végén visszatért a zenekari felálláshoz. Ez pedig a Shobaleader One esetében nem jelent mást, minthogy gitárossal, billentyűssel és dobossal kiegészülve élőben játszanak Squarepusher-sztenderdeket és újabb keletű fúziós zenei szerzeményeket.  A produkció színpadképe hűen tükrözi a zenekar eredeti koncepcióját: a zenészeket maszkok takarják, arcukat egyáltalán nem látni, és a jellegtelen fekete ruhák is azt a célt szolgálják, hogy a közönség pusztán a zenében rejlő energiákra, a zene befogadására koncentráljon, ne pedig a zenészek személyére. A zenésztársak kilétét ugyan homály fedi, de az eddigi tippek és ez elkészült, neten is meghallgatható felvételek alapján rangos zenészek szerepelnek a  Shobaleader One formációban.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.