Újbuda Jazz Fesztivál: Rubik és a Boom Voyage

  • 2013. augusztus 27.

Snoblesse

5 nap, 100 fellépő a kilencedik alkalommal jelentkező feszten.
false

Mi történik, ha a flegma elektropunk és freejazz találkozik egymással? A végkifejlet alighanem harmonikus, noha mérget azért nem vennénk rá (mind ez idáig azt se tudtuk, létezik olyan, hogy flegma punk, de ez legyen a mi bajunk), a lényeg azonban, hogy a négytagú Boom Voyage dzsesszt, komoly- és népzenét vegyítő zenei programja eligazít a kérdést illetően. „Kíméletlen bioelektronikus szövetek kapnak a már-már spirituális dzsesszimprovizáció szárnyaira, messzire kilökve a hallgatót a zenei mélyűrbe, ahol a legdurvább vákuum és téridő görbület közepette mintha a saját emlékeink 100 éves rádióadásába ütköznénk” – nem biztos, hogy a zenészek magyarázata közelebb visz a megértéshez, ezért is ajánljuk inkább őket játék közben. Az Újbuda Jazz Fesztivál nyitónapján nemcsak ők, hanem a Rubik Ernő Zoltán & André Vida duó is megfigyelhető zenélés közben.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.