rés a présen: A 2014-es év számos sikert hozott az ön számára, megnyerte az ARD Nemzetközi Csellistaversenyét, s egy nagyszerű hangszerre is szert tett. Felteszem, ez utóbbi fejlemény éppoly fontos, mint a versenygyőzelem ténye.
Várdai István: Sok öröm és pozitív visszajelzés ért idén. A felsoroltakon kívül készült még egy új lemezem is, ami épp most jelent meg a Brilliant Classics gondozásában. A pécsi Kodály Központban vettem fel ezt a lemezt a Pannon Filharmonikusokkal: Csajkovszkij műveit itt egy 1696-os Stradivari csellón játszottam. Ezt a hangszert azután visszaadtam: nekem egy kicsit kicsi volt a mérete, de remek hangszerről van szó. A mostani cselló – ami szerintem nálam is marad a következő évekre – egy Domenico Montagnana 1720-ból, Velencéből. Számomra az ARD-verseny fő hozadéka ez a hangszer, de persze sok koncertfelkérés is érkezett, ami nagyon inspiráló.
| ||
rap: Ezzel a győzelemmel lezárta versenyző életszakaszát. Mit hozott ez a korszak?
VI: A sok zenei verseny részben a mai felgyorsult és kicsit felszínes világ következménye, és részben talán annak is, hogy hihetetlen mennyiségű (és sokszor nagyon jó minőségű) zenészt „termel ki” pl. Ázsia és más térségek. Mindenki már nagyon korán megméretteti magát, hogy felkészüljön a későbbi, nagy versenyekre, mint csellistáknál az ARD-, a Csajkovszkij- vagy a genfi verseny. Hatalmas a konkurencia és eléggé technikai irányba megy a hangszeres játék, ami nagyon veszélyes, mivel a művészi végcél szerintem biztosan nem a legkisebb hibaszázalék elérése. Amit megtanultam ebből a sok versenyből, az a szempontok ötvözése és az idegek edzése. De a növendékeimnek mindig azt mondom: a felkészülés a profit, hogy a zsűri mit hogyan ítél meg, abban mindig van egy kis lottó, és persze gyakran sok érdek, de ez az életben sincs sajnos másképp. Ugyanakkor muszáj volt részt vennem nemzetközi versenyeken, mivel Magyarországról bekerülni Európa és a világ „rostálójába” nem igazán lehet másképp, hisz a koncertszervezők egy része a friss győzteseket hívja meg. Összességében nagyon sokat tanultam a versenyzés által mindenféléről, de a legtöbbet magamról. Erre az utolsó, ARD-versenyre kifejezetten azért is jelentkeztem, hogy így „korosodva” (általában 30 éves korig lehet jelentkezni) felmérjem, mennyire bírom még a nyomást. A koncertezés ezzel szemben mindig öröm, és mostantól már csak koncertezni fogok!
rap: Ön pécsi, s a Filharmónia által szervezett januári koncert színhelye a Kodály Központ lesz.
VI: Korábban is szívesen jártam haza Pécsre játszani, de mióta megépült a Kodály Központ, azóta különösen. Az ország egyik legjobb koncertterme lett, nagyon kiérdemelte Pécs, és abszolút feldobta a város életét. Játszottam Bachot a megnyitóján, valahogy kicsit a sajátomnak is érzem a termet, s persze sok Pécsett a barát, zenészkolléga. És nem utolsósorban ott lakik anyukám, akit feszített életritmusom miatt sajnos csak ritkán látok, de amikor Pécsett játszom, akkor mindig haza is tudok menni egy kicsit.
rap: Mihail Pletnyovval és az Orosz Nemzeti Zenekarral játszik majd: Sosztakovics G-dúr csellóversenyében fognak együtt zenélni.
VI: Ez a szerző II. csellóversenye, amit az első Sosztakovics-koncerttel ellentétben nagyon ritkán játszanak. Ez abból fakadhat, hogy nem bombasztikus, viszont annál mélyebb, erősen elgondolkodtató és nagyon feszült mű. A szerző Msztyiszlav Rosztropovicsnak ajánlotta a darabot, és a bemutatója a szerző 60. születésnapján volt. Mihail Pletnyovval múlt nyáron beszélgettem Verbier-ben erről a koncertünkről. Ő elég zárkózott művész, de óriási hangszeres és zenei tudás birtokosa, nagy karrierrel a háta mögött: óriási élmény lesz számomra ez a koncert, és már a felkészülésből is rengeteget tanultam. Avatottabb zenekart és karmestert nehezen lehetne találni ehhez a műhöz, s kíváncsian várom a Csajkovszkij-szimfóniát is a második részben!
