Klamm háborúja

  • 2017. február 28.

Snoblesse

Osztályteremszínház Scherer Péterrel.
false

Dúl az osztályharc a színházakban: míg Heinrich Mann Ronda tanár úrja az Örkényben folytatott  nem is olyan régen szélmalomharcot a diáksággal, a Kolibri Pincében Klamm tanár úr veszkődik egy ideje egy megnyerhetetlen osztálytermi csatában, melyben a céltábla szerepét kapta. Mindketten a német iskolarendszerben keresik az igazukat, igaz, cirka száz év eltéréssel: Klamm tanár Kai Hensel 2002-ben Német Ifjúsági Színházi Díjjal elismert monodrámájának főszereplője, s elszenvedője. Diákjai levélben tudatják a némettanárral, hogy őt tartják felelősnek az előző tanévben, az érettségi előtt öngyilkosságot elkövető iskolatársuk haláláért, s ezért teljes ellenállást, igazi passzív rezisztenciát hirdetnek. Scherer Péter egy tanóra hosszúságú, kicsengetésekkel tagolt játéka a Németországban egyre népszerűbb osztályteremszínház első magyarországi adaptációja.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.