| ||
„Cserna-Szabó András ezúttal a végzetes szenvedélyek női nevek mögé bújtatott katalógusát írta meg” – áll az új Cserna-Szabó-könyv ajánlójában, js jólesően nyugtázhatjuk, hogy a novella otthonos terepe a szerzőnek; na de mi van akkor, amikor regényírásra adja a fejét? Épp erről faggattuk nemrég, amikor első regénye, a Szíved helyén épül már a Halálcsillag még friss volt:
Magyar Narancs: Miközben rutinos novellistának tartod magad, a regényírás majdnem hazavágott, mint a könyved főhősét.
Cserna-Szabó András: Hát igen, három év alatt többször álltam az őrület határán. Elakadtam, ki akartam vágni az egészet, óriási birkózás volt. Egészen más írói erények kellenek a regényhez, mint a novellához. A novellaíró inkább költő – szerintem. Úgy kéne hívni, novellaköltő. Kimetsz egy pici darabot a világból, és azt énekli meg. A regényírás pedig elsősorban tablóban látás. Ehhez érettség kell, és én későn érő típus vagyok. Furcsa volt megtapasztalni, hogy tényleg úgy van: egy idő után a regény írja önmagát, te csak eszköz vagy. Novellánál ezt soha nem éreztem, azt mindig én írom.
MN: Volt valami spéci munkamódszered?
CSSZA: Reggeltől délutánig könyvtárban ültem, ahol a helytörténeti munkák, térképek is mind ott voltak mellettem a polcon. Utána többnyire kocsmákba mentem: Bulgakov, Insomnia, Klausen, Euphoria és a többi. Nagyban segítette munkámat az Ursus sör, a puliszka és a miccs. Rajongója vagyok az erdélyi konyhának. Nincs jobb dolog, mint szombat reggel az Ószeren miccsezni, ebédre ciorba de burtát enni a Fair Playben, vacsorára varza à la Clujt burkolni a Deák utcai Varzarie-ban.
Hogy mit burkolt a nagyevő szépíró a Veszett paradicsom megírása során? A könyvbemutató után talán okosabbak leszünk, a könyvbemutató előtt azonban csak annyit tudunk, hogy a termékeny szerzővel Király Levente szerkesztő beszélget, a termékeny szerző új kötetéből pedig Elek Ferenc színművész olvas fel részleteket. A résztvevők megkóstolhatják Németh Gábor sörmixer kizárólag erre az eseményre megalkotott sörkoktélját.
