Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Wahorn-matiné

  • 2014. január 16.

Snoblesse

„Festményt lehet eladni. Rajzot nem nagyon vesznek, a gyűjtőknek az olaj és a vászon a fő érték.” Wahorn András festményei az Aba-Novák Galériában.
false

Az alábbiakban szemelvények következnek egy narancsos Wahorn-interjúból, íme:

Magyar Narancs: Hosszú évekig jelképes alakja voltál Pomáznak és Szentendrének – oda kötött az életed és a művészeted. Mit keresel Mezőszemerén?

Wahorn András: Azt, amit Pomázon is kerestem. Meg Amerikában. A fasz tudja...

MN: És mit találtál?

WA: Önmagamat. De itt most jó, különlegesen jó. Már nagyon beteg voltam, gyógyszereket szedtem a szívemre, szédültem, nem tudtam egyszerűen lenni, s amióta itt vagyok, ások és kapálok, jól érzem magam...

MN: Megélni a festményeidből szeretnél?

WA: Igen, festményt lehet eladni. Rajzot nem nagyon vesznek, a gyűjtőknek az olaj és a vászon a fő érték. Úgyhogy próbálom minél jobban eladni ezeket a műveket, hogy folytathassam a kutatásaimat.

MN: Azon túl, hogy rácsodálkoztál a természetre, egyébként hogyan élted meg az öregedést?

WA: Szívesen főbe lőttem volna magam. Már régóta nem bírom az öregedést, az ízületi fájdalmakat, de visszatartottak a gyerekeim. Azt kellett megértenem, hogy a férfiember harmincöt-negyven évre van csinálva.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A teljes és minden részletében tanulságos Wahorn-interjú itt olvasható, Wahorn András legújabb kiállítása pedig a 4. születésnapját ünneplő (boldog születésnapot!) Aba-Novák Galériában látható február 13-ig. A kiállítást megnyitja Fábry Sándor (róla és a művész hozzá fűződő kapcsolatáról is elárul egyet s mást az interjúnk). A matinét a Wahorn Airport koncertje zárja.

Előző cikk a rovatban Sweet Jane-koncert – Csodavárás 2014 Sweet Jane-koncert – Csodavárás 2014
Következő cikk a rovatban Idegenek a kertemben Idegenek a kertemben

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Kritika

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.
Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

Kritika

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Kritika

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.