Wahorn-matiné

„Festményt lehet eladni. Rajzot nem nagyon vesznek, a gyűjtőknek az olaj és a vászon a fő érték.” Wahorn András festményei az Aba-Novák Galériában.

Az alábbiakban szemelvények következnek egy narancsos Wahorn-interjúból, íme:

Magyar Narancs: Hosszú évekig jelképes alakja voltál Pomáznak és Szentendrének – oda kötött az életed és a művészeted. Mit keresel Mezőszemerén?

Wahorn András: Azt, amit Pomázon is kerestem. Meg Amerikában. A fasz tudja...

MN: És mit találtál?

WA: Önmagamat. De itt most jó, különlegesen jó. Már nagyon beteg voltam, gyógyszereket szedtem a szívemre, szédültem, nem tudtam egyszerűen lenni, s amióta itt vagyok, ások és kapálok, jól érzem magam...

MN: Megélni a festményeidből szeretnél?

WA: Igen, festményt lehet eladni. Rajzot nem nagyon vesznek, a gyűjtőknek az olaj és a vászon a fő érték. Úgyhogy próbálom minél jobban eladni ezeket a műveket, hogy folytathassam a kutatásaimat.

MN: Azon túl, hogy rácsodálkoztál a természetre, egyébként hogyan élted meg az öregedést?

WA: Szívesen főbe lőttem volna magam. Már régóta nem bírom az öregedést, az ízületi fájdalmakat, de visszatartottak a gyerekeim. Azt kellett megértenem, hogy a férfiember harmincöt-negyven évre van csinálva.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A teljes és minden részletében tanulságos Wahorn-interjú itt olvasható, Wahorn András legújabb kiállítása pedig a 4. születésnapját ünneplő (boldog születésnapot!) Aba-Novák Galériában látható február 13-ig. A kiállítást megnyitja Fábry Sándor (róla és a művész hozzá fűződő kapcsolatáról is elárul egyet s mást az interjúnk). A matinét a Wahorn Airport koncertje zárja.