Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Wahorn-matiné

  • 2014. január 16.

Snoblesse

„Festményt lehet eladni. Rajzot nem nagyon vesznek, a gyűjtőknek az olaj és a vászon a fő érték.” Wahorn András festményei az Aba-Novák Galériában.
false

Az alábbiakban szemelvények következnek egy narancsos Wahorn-interjúból, íme:

Magyar Narancs: Hosszú évekig jelképes alakja voltál Pomáznak és Szentendrének – oda kötött az életed és a művészeted. Mit keresel Mezőszemerén?

Wahorn András: Azt, amit Pomázon is kerestem. Meg Amerikában. A fasz tudja...

MN: És mit találtál?

WA: Önmagamat. De itt most jó, különlegesen jó. Már nagyon beteg voltam, gyógyszereket szedtem a szívemre, szédültem, nem tudtam egyszerűen lenni, s amióta itt vagyok, ások és kapálok, jól érzem magam...

MN: Megélni a festményeidből szeretnél?

WA: Igen, festményt lehet eladni. Rajzot nem nagyon vesznek, a gyűjtőknek az olaj és a vászon a fő érték. Úgyhogy próbálom minél jobban eladni ezeket a műveket, hogy folytathassam a kutatásaimat.

MN: Azon túl, hogy rácsodálkoztál a természetre, egyébként hogyan élted meg az öregedést?

WA: Szívesen főbe lőttem volna magam. Már régóta nem bírom az öregedést, az ízületi fájdalmakat, de visszatartottak a gyerekeim. Azt kellett megértenem, hogy a férfiember harmincöt-negyven évre van csinálva.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A teljes és minden részletében tanulságos Wahorn-interjú itt olvasható, Wahorn András legújabb kiállítása pedig a 4. születésnapját ünneplő (boldog születésnapot!) Aba-Novák Galériában látható február 13-ig. A kiállítást megnyitja Fábry Sándor (róla és a művész hozzá fűződő kapcsolatáról is elárul egyet s mást az interjúnk). A matinét a Wahorn Airport koncertje zárja.

Előző cikk a rovatban Sweet Jane-koncert – Csodavárás 2014 Sweet Jane-koncert – Csodavárás 2014
Következő cikk a rovatban Idegenek a kertemben Idegenek a kertemben

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

Kritika

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

Kritika

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

Kritika

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

Kritika

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Kritika

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

Kritika

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

Kritika

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.