Woody Allen: Mellékhatások

  • 2012. január 20.

Snoblesse

„Mondtam az orvosnak, hogy engem mindenki utál. Azt mondta, ne legyek nevetséges, még nem is találkoztam mindenkivel.” (W.A.)


Noha Woody Allen főfoglalkozása immár évtizedek óta a filmkészítés, azért az írással és a színházi munkákkal sem hagyott fel teljesen. Ráérő idejében leken néha egy-egy krokit a The New Yorkernek, nemrég pedig egy új egyfelvonásosát mutatták be a Broadway-n Ethan Coen és Elaine May egy-egy szösszenete társaságában. Darabjait nálunk is sűrűn játsszák (a Játszd újra, Sam! például 29 éve megy a Vígszínházban), s kötetekbe gyűjtött humoreszkjei is igen népszerűek. Ezekből a szövegekből készült a Mellékhatások című előadás, melyet a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulata ad elő, ezúttal a Szkénében.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.