Egyesek szerint soha nem is volt, mások szerint volt, de réges-rég véget ért, megint mások szerint volt és soha nem is ért véget a cseh új hullám. Az igazsághoz talán a középső megállapítás áll a legközelebb, a cseh új hullámhoz pedig Jirí Menzel és 1966-os, Oscar-díjjal is jutalmazott filmje, a Hrabalból és Hraballal készített Szigorúan ellenőrzött vonatok. Aki nem látta, az is jó eséllyel emlékszik a híres pecsételős jelenetre, melyben Tapicska forgalmista, egy pecsétnyomó és Zdenka, a távírász lány meztelen ülepe játsszák a főszerepet. A pecsétnyomók szaporodnak, a nemzetközi helyzet fokozódik, Milos, az ifjú forgalmista pedig már nagyon szabadulna szigorúan ellenőrzött szüzességétől.
| ||
Ha nincs film, alighanem a regénynek sem alakul akkora kultusza, miként azt a nagy bohemista, Bojtár B. Endre is megerősítette a Narancsnak:
MN: Menzel filmjei nem vitték félre a Magyarországon kialakult Hrabal-képet? Biztos, hogy azt a Hrabalt látjuk a filmeken keresztül, akit a könyvei kiadnak?
BE: A Szigorúan ellenőrzött vonatok szerintem zseniális film – ehhez én nem értek –, de az nem egészen Hrabal. Az sokkal több, mint Hrabal. Hrabalban nincs annyi mélység. Hrabal – most már úgy gondolom – elég sekélyes író. A Svejk hagyományát folytatja, de a Svejk igazi tragikuma nélkül; csak egy-két novellában közelíti meg azt a mélységet, ami világirodalmi remekművé avatja a Svejket. Hrabalból szerintem nem sok marad. Ez persze mit sem von le az értékeiből, amit akkor jelentett számunkra.
Ennyi előtörténet után lássuk, mit kínál az Óbudai Társaskör Hrabal-ügyben: Borbély Alexandra,
Elek Ferenc és Tasnádi Bence idézik meg az író és a szig. ell. vonatok szellemét.
