A 48-as forradalom nyomdásza a járványból is hasznot próbált húzni

  • L.T.
  • 2020.03.14 19:17

Sorköz

Nemzeti dal, 12 pont, kolera.

Heckenast Gusztáv azzal vált halhatatlanná, hogy 1848. március 15-én Landerer Lajossal közös belvárosi nyomdájában nyomtatták ki a Nemzeti Dalt és a 12 pontot. Igaz ez annak ellenére is, hogy a történetben, (legalábbis magyar oldalról) Landerer volt a jó fiú, ő fogadta a márciusi ifjakat, ő tanácsolta nekik, hogy foglalják le a nyomdagépet stb. Nem csoda, hogy a szabadságharc bukása után bujdosnia kellett. Az üzletet innentől Heckenast – akinek csak a forradalom napján kellett bujdosnia Petőfiék elől – egyedül vitte tovább. Később az is kiderült róla, hogy 1848 előtt az osztrákok besúgója volt, állítólag Táncsicsot is ő jelentette fel. „Most kiderült, hogy Táncsics Mihály igazi spiclije Heckenast Gusztáv könyvkiadó volt. (…) a bécsi titkos aktákból kitűnik, hogy Heckenast Gusztáv, aki

szívtelenül kiuzsorázta a magyar írókat

Petőfitől és Arany Jánostól kezdve Kossuth Lajosig és Jókaiig, rendszeresen végzett besúgó szolgálatokat Metternich részére” – írta róla 1931. június 4-én a Népszava, de arra nem tér ki a cikk szerzője, hogy a galád besúgó mindezt nem a magyarok iránt érzett megvetésből tette (Heckenast svájci származású volt), hanem praktikus okokból: üzletember és kereskedő volt, aki minden időben alkalmazkodni próbált a fennálló politikai rendszerhez.

Noha Heckenast pályája nyomdászként és besúgóként is sikeres volt, legnagyobb sikereit inkább lap- és könyvkiadóként érte el, s főleg azért, mert nem volt válogatós. Ha üzletet orrolt, magyar forradalmi röpiratot éppúgy kiadott, mint császárhű pamfletet; egyszerű kalendáriumot vagy éppen tudományos munkát. Ráadásul nemcsak alkalmazkodott a piachoz, olykor formálta is. 1854-ben álmoskönyvvel jelentkezett, az egy évvel későbbi kolerajárvány idején pedig szakkönyvet adott ki a gyógyulás titkaival. A könyv címét nem tudtuk kideríteni, de az biztos, hogy

a kedves vásárlóknak nem kellett nagyon törniük magukat az olvasással,

mivel az csupán egy ív (16 oldal) hosszúságú volt. Ennek ellenére Heckenast 30 pengőt kért az ismeretlen szerző művéért, miközben 20-25 pengőért ennél terjedelmesebb és hasznosabb könyveket árult, amelyekhez még meglepetés ajándék is járt. Az efféle akciók természetesen nagy sikert arattak a korabeli sajtó híradásokban, a kolerás könyv annál kevésbé. Néhány lap nem hagyta annyiban a dolgot, a Budapesti Viszhang című divatlap például ezt írta:

„– Álmodunk vagy ébren vagyunk?

– Ébren vagyunk, uram; itt van, tapogassa meg a könyvet, valóságos egy ív, sem több, sem kevesebb; de az ára sem, és a kolerát meggyógyítja.

– Bolond, aki megveszi.

– Meghiszem, csakhogy elég megrémült ember van, ki még az Új magyar múzeumot is megeszi, ha Heckenast ráírja, a kolera ellen használ; csakhogy, uram a mai világban, ez lelkiismeretlenség!”

A felháborodott hangvételű cikk nem tér ki arra, hogy a könyv mekkora sikert aratott, ám az bizonyos, hogy a 19. századi hazai kolerajárványok közül az 1854-55-ös tovább tartott, mint a korábbiak, de kevesebb áldozatot követelt, úgyhogy Heckenastnak itt is bejött a számítása.

Borítókép: Wikimedia / Haske & Pollak

Neked ajánljuk

Elveszve az éjszakában

  • Bacsadi Zsófia

Igen szerencsétlenül végződik egy kis színházi társulat éjszakája, amikor a takarítónő hamarabb hazamegy, és magával viszi az öltöző kulcsát.

Tuti Tati

Hatalmas a tülekedés Wes Anderson új filmjében, a korábbiaknál is nagyobb, pedig már A Grand Budapest Hotelben is annyi volt a sztár, a szín, a szimmetria – ó, az a híres andersoni szimmetria és keretezés! –, hogy alig látszott ki a sztori.

Elég ez?

  • Puskás Panni

A Kabarét az 1976-os magyar bemutatója (Ódry Színpad) óta közel negyvenszer mutatták be a hazai színházak. És vannak rendezők, ilyen az ősbemutatót jegyző Szinetár Miklós, de Alföldi Róbert és Bozsik Yvette is, akiket az anyag nem hagy nyugodni, és többször is színpadra állítják.

Újrarendezés

  • Erdei Krisztina

Az idei Fotóhónapról néhány hete még alig volt elérhető információ. A kivételt épp a ki­emelt eseményről, a kanadai Margaret Watkins kiállításáról szóló hír jelentette.

Hamis minden ízében

  • A szerk.

Október 23-án elfogtunk egy marslakót, körbeálltuk, és megkérdeztük tőle, mi jó honfiak: no, szemüveges barátunk (kicsinyded, szemüveges ürge volt, mondhatni nyüzüge), mit ünneplünk mi itt ma ilyen nagy sokadalomban?

0:1

  • A szerk.

Múlt pénteken a Kúria elkaszálta a kormány legújabb propagandamutatványának, a „gyermekvédelmi népszavazásnak” az egyik kérdését, azt, amelyik arról kérdezte volna az ország polgárait, támogatják-e, hogy „kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nem­átalakító kezelések”.

Sokan, mégis kevesen

  • Lannert Judit

A két pedagógus-szakszervezet négy pontban foglalta össze a napokban legfőbb követeléseit, ezek közt szerepel a pedagógusok bérének emelése és a munkaterheinek csökkentése is.

Postatiszta nemzeti vagyon

Pár hete derült ki, hogy az állam 42 milliárd forintért vette át a Bélyegmúzeumot a Magyar Postától. Arról nem esett szó, hogy miért ennyiért és miért most, de arról sem, hogy a valóságban mi is az a Bélyegmúzeum, és milyen értéket képvisel.