Innen indulunk: a prológusban a saját gyermekét a Harvardon körbevezető édesapa tekint vissza önmagára, belső küzdelmeire, hogy aztán kíméletlen őszinteséggel nézzen szembe egykori önmagával.
A szerző harmadik regénye (akárcsak a világhírű, filmváltozatával is sikert arató Szólíts a neveden) egy fiatal felnőtt és egy idősebb férfi különleges kapcsolatáról szól. 1977 nyarán járunk, ekkor sodródik össze a magába forduló, irodalmi tanulmányait a Harvardon folytató, Egyiptomból jött hős és Kalas, a lehengerlő modorú arab taxisofőr. Olykor túlburjánzó, olykor kellemetlen, máskor felszabadító hatású kapcsolatukat örökké beárnyékolja egyfajta állandó, többféle forrásból táplálkozó idegenségérzet, valamint a félelem, hogy Kalast bármikor kiutasíthatják az országból. „Egy másik országban, egy másik városban soha nem fordultam volna hozzá” – mondja a nevén nem nevezett narrátor, akit ez a véletlen találkozásból kibomló barátság mégis az önismeret új ösvényére terel. A szerző érzékenyen és érzékletesen ír, művét áthatja az erőteljes, mindent átitató szexualitás. Aciman hőse félénken adja meg magát Kalas erejének, hogy aztán abból táplálkozva gyűjtse a sajátját. Akinek valaha volt már olyan barátja, aki miatt belül szégyenkezett, de mégsem tudta eltépni a kötelékeket, mintha saját vívódásait látná papírra vetve.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
